A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége 2001-es kongresszusán döntött úgy, hogy október 16. legyen a KENYÉR VILÁGNAPJA. A világnap célja, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének – az életfontosságú ásványi anyagokat tartalmazó, fontos energiaforrásnak –, a kenyérnek a jelentőségét. A világnapot már közel 30 ország ünnepli elsősorban karitatív jelleggel, mivel ezen a napon a pékek adományaikkal segítik a rászorulókat. Az ünnep alkalmat ad arra is, hogy a pékek áldozatos munkájára és a kenyér jelentőségére a nagyközönség figyelmét is felhívják. (Forrás: Jeles napok)
Valamikor régen, az ősidőkben a kenyér nem azt a pékárut jelentette, ami manapság jut eszünkbe e szó hallatán, hanem minden, napi szinten fogyasztott, gabonából készült ételt. Idetartozott a rizskása, de a mesebeli, hamuban sült pogácsa is. Elődeink legelőször pirították, és egészben ették a gabonaszemeket, nem véletlen tehát az olajos, pörkölt magvak napjainkban is oly nagy népszerűsége.
Az első lényegi változás a gabonák mozsárban, majd később kövek között történő zúzása volt, ez tekinthető tulajdonképpen a malom ősének, aztán ahogy a technika fejlődött, az őrlemény is egyre finomabb lett. Eleinte vízben vagy tejben áztatták, és nyersen ették az őrölt gabonát - ez volt a müzli őse, később pedig meg is főzték. Az első étek, ami a mai kenyérhez hasonlítható, az áztatott masszából készült, kövön sütött lepény volt. Innen ered az északi népek száraz kenyere, a zsidó pászka, a pizza, a mi lángosunk, és sok más ma is honos változata.
Az igazi nagy változást aztán az egyiptomi piramisépítések idején kialakult szokás hozta, amikor elkezdték kovászolni, azaz levegősebbé tenni a kenyeret. A kovász elkészítésének - annak összetevőit és folyamatát tekintve igen sok változata létezett. Magyar őseink kifejlesztettek egy egyedülállónak számító, gabonákból főzött és erjesztett, fűszerekkel, zöldségfőzetekkel ízesített fajtát, amit „pár”-nak neveztek. Ez lehetett a napjainkban kapható legújabb, különleges aromájú, vitaminos, egészséges kenyerek eredetije. (Forrás: Házipatika)
Petőfi Sándor: Fekete kenyér
Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! Csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.
Derkovits Gyula (1894–1934): Éhesek télen (Péküzlet előtt) 1930. (Olaj, tempera, ezüst porfesték, vászon; Szombathelyi Képtár)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése