Lajta Monitor Múzeum Hajó (2/1)

Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara

Idegenvezető Továbbképző Központ

Szakmai programja

a Lajta Monitor Múzeumhajó megtekintése

( Bp. V. id. Antall József rakpart )

Kozák Attila idegenvezető, helyi idegenvezető kalauzolásában

A Lajta, amit örömmel tekintettem meg

Őszintén be kell vallanom, hogy bár negyvenöt éve vagyok idegenvezető, mostanában inkább az írói munkámnak (útikalauzok, történelmi tanulmányok) szenteltem az időmet, a szakmai szervezet tevékenységében ritkábban vettem részt. A kiválóan szerkesztett és gazdag tartalommal megjelenő hírlevélben azonban mindig figyelemmel kísérem társaim tevékenységét.  Mivel jelenleg a Kárpát-medence utolsó száz év történéseivel foglalkozom (kiemelten a háborúkat lezáró békediktátumokkal és máig ható következményeivel), és a monitort is már régen meg akartam nézni, örömmel olvastam ennek lehetőségét - melynek előkészítésében Figler Zoltán is  részt vett.

Mint a tábláról is látható, a hajó szerves része az MH Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiállításainak, a tulajdonjog is az övék. Azonban a kiállítás folyamatos biztosításában, valamint a szükséges fenntartási, karbantartási tevékenységben aktív szerepet vállal a Zoltán Gőzös Alapítvány és a hajózással   foglalkozó Európa Csoport.

Medzay Anikó, a Budapesti Idegenvető Klub vezetője és Kozák Attila, helyi idegenvezető számba vették a megjelenteket. Kozák Attila felhívta a figyelmet, hogy a látogatás során a védősisak folyamatos viselése mindenki számára elengedhetetlenül fontos. A belső tér kialakítása olyan, hogy 160 cm feletti testmagasságú embereknek egyszerre kell figyelniük a lábuk elé és a felettük húzódó merevítő sínekre. (Igaza volt, lent ugyancsak kopogtak a sisakok…)

Kozák Attila kitűzője.

Akik részletesen szeretnék elolvasni a LAJTA Monitor Múzeum Hajóról és a Haditengerészet és a Dunaflottilla történetéről szóló tudnivalókat, azok megtehetik, ha kinagyítják az alábbi két tablót:

A LAJTA monitor jelentős hadi-eseményei, érdekességei:

• 1878. augusztus 22-től október 14-ig: részt vett a boszniai okkupáció harcaiban a Száván.
• 1914. augusztus 11-től december 1-ig: harcolt a Száván. Augusztus 12-én fedélzetén esett el a cs. és kir. Haditengerészet első magyar hősi halottja, Huj János matróz. (A tengeri flottát csak augusztus 26-án, az S.M.S. ZENTA elsüllyedésekor érte az első veszteség.) Október 3-án harcképtelenné válásáig lőtte a szerb állásokat (parancsnoki tornyát telitalálat érte, mindenki meghalt). November 22-től december 2-ig a Dunaflottilla parancsnoki hajója.
• 1915. október 6-9.: részt vett Belgrád második elfoglalásában.
• 1916. október 2-3.: Dunán átkelő románokat lőtte Rjahovónál.
• 1916. november 22-26.: részt vett a központi hatalmak sistovi dunai átkelésének biztosításában.
• 1919. június 2-24.: immár LAJTA néven, Esztergom és Komárom között harcolt a cseh intervenciósok ellen.
• 1919. június 25-26.: részt vett a róla és testvérhajójáról elnevezett antikommunista „monitor lázadás”-ban, s a fedélzetén hunyt el csicseri Csicsery László sorhajóhadnagy, az utolsó volt cs. és kir. tengerésztiszt, aki egykori cs. és kir. hadihajón halt hősi halált.
• A hajót ezután leszerelték és polgári célra értékesítették.

A monitor lövegtornya. A két ágyú igencsak félelmetesen mered ki a páncélozott hengerből, azonban majd látni fogjuk, hogy ezek inkább csak a vizuális elrettentés szempontjából voltak hasznosak. Már itt feltűnhet, azaz a tüzelőnyílás ovális alakjából látható, hogy az ágyúk csövét csak fel-le irányban lehetett mozgatni kb. 10-15 fokkal, oldalirányban semmi manőverezési lehetőség nem volt. Ehelyett az egész torony 360 fokban teljesen körbeforgatható volt, az ágyúk kizárólag egyenesen előre tudtak lőni. 
A lövegtorony tetején látszik egy kisebb átmérőjű henger alja. Ebben van a kormányos helye, ill. harctevékenység esetén az első tiszt, mint parancsnok, innen adott utasítást, hogy milyen irányban, hány fokkal kell elforgatni a lövegtornyot. Ez a parancsnoki (és kormányosi) állás, a "hajóhíd", a lövegtoronytól függetlenítve, a hajófenékhez volt rögzítve.
A két tüzelőnyílás között látható a kis hajóharang, amellyel minden fél- és egész órakor jelezték az időt, amellett a harcvezetés során ezzel lehetett jól hallhatóan, gyorsan kiadni bizonyos egyezményes jelekkel egyes parancsokat. A lövegtorony előtti bekarikázott terület azt a helyet mutatja, ahol egy szerb gránát a fedélzetre csapódott, azonban nagyobb kárt nem tudott okozni, mivel éppen a becsapódás helye alatt húzódott az egyik merevítő acélsín.

A lövegtorony belülről. Látható, hogy igencsak szűkös volt a hely. Amellett a szinte teljesen zárt térben elsütött ágyúk hangja olyan erős volt, hogy a tüzérek valamennyien megsüketültek. Egy ágyú kezeléséhez 6 matróz kellett, ugyanis a lövéskor hátragördülő több mázsa súlyú löveget csak ennyien tudták visszatolni a helyére.  A felforrósodott ágyúcsövet nedves állatbőrökkel hűtötték, annak szaga és a lőporfüst szintén erősen igénybe vette a személyzet tűrőképességét. A 12 kezelő mellett 13. személyként jelen volt a tengely mellett álló tűzvezető tiszt is. Innen, bentről látszik, hogy külsőre ezek az ágyúk nem sokban különböztek a török időkben használt lövegektől. Ezeket ugyan hátulról lehetett tölteni, azonban itt is először be kellett helyezni a gránátot, majd utána tölteni egy zacskó puskaport, melynek robbanási energiája lőtte ki a csőből a lövedéket. Így aztán érthető, hogy az ágyúk esetében a "tűzgyorsaság" fogalma értelmezhetetlen, mivel két lövés között minimum 5-6 percnek kellett eltelnie.
A gránátokat a fedélközi lőszertárolóból, egyenként adogatták fel a kép jobb szélén látható, most éppen lefedett akna-nyíláson keresztül.

Az akna-nyíláson adogatták fel a lőszert alulról, a raktárból

Az ágyúk mögötti lőporos zacskók tartórekeszei, és az ágyúk hátulsó része, ellenfényben fényképezve.

A lövegtorony alsó, fedélközi fele. Középen látható a gránáttároló állvány. Erről kellett egyenként leemelni, és a kis nyíláson keresztül feladogatni a lőtérbe a gránátokat. Különösen óvatosan kellett eljárni, ugyanis a gránát akkor robbant, ha az orrcsúcsán lévő ütőszeg beszakította az alatta lévő papír védőburkolatot , és ennek hatására az elsütő szerkezet felrobbantotta a gránátban lévő robbanóanyagot… Jól látható, hogy a tartószerkezet alatt sín fut körbe, ezen lehetett a lövegtornyot elfordítani, a kép jobb szélén látható KÉZI CSÖRLŐ segítségével. Az áttétel viszonylag könnyen mozgathatóvá tette a tornyot, azonban így sem szívesen szolgáltam volna ilyen körülmények között. (Persze, a besorozott matrózok sem önszántukból választották ezt a beosztást.)

A tabló szemlélteti az előbb elmondottakat, hogyan is nézett ki egy gránát belső szerkezete, hogyan működött egy ilyen gyilkoló eszköz.

Ha a ládát fel kellett nyitni, akkor már nagyon komoly baj volt… A tároló ládában puskák, szuronyok, tölténytárak…Ekkor már nem az ágyúknak kellett eldönteniük a csata sorsát.

A monitor középvonalától kissé hátrébb elhelyeztek mindkét oldalon egy-egy pásztázó löveget. Ezek svéd gyártmányú félautomata fegyverek voltak. Négy, rögzített csőből lehetett egyszerre lőni, a töltényeket egy adogató szerkezet töltötte be a töltényűrbe, a felül látható fogantyús ládából adagolva. A tartó oszlopon látható kerékkel lehetett fel-le irányban kb. 15-20 fokkal mozgatni a csöveket, míg a kinyúló tengelyű kerék forgatásával lehetett teljes 360-ban körbeforgatni a szerkezetet. A löveg hatótávolsága mintegy 500 méter , a pontos célzás a leírtak miatt képtelenség volt, itt a rendkívüli tűzgyorsaság (percenként 60 lövés/perc, azaz 240 lövedék/perc egy lövegből) és a tűzerő volt a lényeges. További óriási hátránya volt ennek a fegyvernek, hogy a három fős kezelőszemélyzet minden fedezék nélkül, az ellenség tüzének teljes egészében kitéve kellett, hogy használja az eszközt. A felső képen a bal oldali, míg az alsó képen képen a jobb oldali, most éppen a Parlamentet célbavevő pásztázó löveg látható.

A hajó tatján a stilizált császári korona látható. (Hiszen a Leitha a K.u.K. haderő zászlóshajója volt. SMS Leitha volt az eredeti teljes neve, ez nem azt jelentette, hogy az utasításokat rövid szöveges üzenet formájában kapták, hanem a "Seine Majestaet Schiff", azaz "Őfelsége hajója" megkülönböztető jelző  rövidítése.) Az a matróz, aki ezt a koronát közvetlen közelről látta, az mást már nem biztos, hogy látott. Ugyanis a hajón akkoriban sehol nem volt korlát. A fedélzet pedig nem egyenes volt, hanem mindenhol minden irányban enyhén lejtett, az akkori szakkifejezés szerint "csíkbogár" alakú volt. A lejtés azért kellett, hogy a becsapódó aknák lepattanjanak a lejtős felületről. Azonban esőben, kiváltképp ónos esőben, illetve a fedélzetre fagyott vízpermetben szinte lehetetlen volt megállni a fedélzeten. A korona alatti részen pedig, a vízszint alatt, ott forgott a hajócsavar…

(A hajó szakmai bemutatását Dósa Istvánnak köszönhetjük. A képeket én készítettem.)