A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/12.

         Daróczi Bárdos Tamás zenetudós édesapjának, Bárdos Lajosnak a származását, életét, munkásságát mutatta be. A program összeállítóinak csak gratulálni lehet, mert – a Kárpát-medence minden irányából összejött leány és fiú – „átbarátkozott” két éjszakája után, a harmadik napon az utolsó előadás hallgatása a kínszenvedéssel érhetett volna fel. Az előadó azonban nagyon szórakoztatóan, a kiváló előadói képességek összes tárházát bevetve lebilincselte a hallgatóságát ezzel a nehéz témával is. A felhangzó kórusművel pedig nagyszerűen színesítették a mondandóját.

         A család Bárdos Péter jobbágytól származik, aki III. Ferdinándtól kapta a nemességét, a nevét és a címerét. Bárdos Lajos szülei, testvérei bemutatása után nagy meglepetést okozva elmondta, a hírnévben Bartók és Kodály után következő zeneszerző, Bárdos Lajos mindenből ötös volt, egyedül énekből négyes. Hallotta ugyan a hamis hangokat, de nem tudta kiénekelni. És akkor példát adva a jelen lévő hallgatóságnak, elmondta, hogy mivel karnagy akart lenni, ezért módszeresen és hatalmas akaraterővel érte el célját, például naponta kétszázszor ütötte le az „A” hangot, hogy rögződjön benne. Évek alatt abszolút hallása lett, és énekelni is kiválóan megtanult.  A félénkségét is módszeresen küzdötte le.

         Első művét a cserkészeknek írta 1921-ben, a „Kis kece lányom”-at. Nagyon hamar elterjedt, még Új-Zélandban is éneklik. A Zeneakadémiára az első évben brácsásnak nem vették fel (mert nem is indult brácsa szak!), a második évben azonban zeneszerző szakra igen, miután meglátták benne a tehetséget. 1925-ben végzett Kodály Zoltánnál.

         Bárdos Lajos legjobban a karnagyi feladatokat kedvelte (énekkarok vezénylése), másodiknak a kórusművek komponálását. A 800 műve közül kb. 400 egyházi és 400 világi témájú. Ő indította el az Éneklő ifjúság mozgalmat, aminek éves seregszemléjén az egyesített kórusok koncertjét még ötven év után is ő vezényelte. Sokat tett a kórusművek terjesztéséért is, a Magyar Kórus c. folyóiratban mintegy kétezer művet jelentetett meg. Életében naponta 7–10 – elsősorban kérő – levélre válaszolt.

         És amit szintén példaképnek állított a hallgatók elé, édesapja rajongott a feleségéért, és 11 gyereket neveltek fel nagy szeretetben. Külön kiemelte, hogy kiváló humora is volt.

         Amikor idős korában megkérdezte tőle egy újságíró, hogy sok-sokmindent csinált, de nem lett volna szerencsésebb kevesebbre koncentrálni? Az felelte: „soha nem unatkoztam, tennivaló mindig van, utólag nincs min fanyalognom.”

         Méltó befejezésként a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulói (Dávid Boglárka, Nasseri Lale, Csabay László, Simonics Viktória, Haraszti Rajmund) Ránki György: Pentaerophonia és Carl Nielson: Fúvósötös c. műveit adták elő nagy átéléssel, magas szakmai tudással.