Nagyszerűen sikerült az író-olvasó találkozóm Miskolcon - 2015. április 17. (3/3)

Az Észak Magyarország napilap hosszú interjút közölt velem az április 16-ai számában. Ennek részleteivel és a most készült képekkel emlékezem.
Szabadidejében, illetve nyugdíjas korában útikönyveket írt, ír.

            Mindig szerettem utazni. Az első nagyobb utamat érettségi után tettem a Krímbe, amire a rávalót az Új-Miskolci Pályafenntartásnál kerestem vasúti pályák krampácsolásából. Idővel rájöttem, hogy a Magyarországon forgalmazott útikönyvek nagy része angol kiadások szolgai fordításai, hiányoznak belőlük a magyar vonatkozások. Ezért döntöttem úgy 2003-ban, hogy ezentúl – a történelmi tanulmányok mellett – speciálisan magyarok számára írok útikalauzokat, tele magyar vonatkozásokkal. Így születtek meg az Ausztráliát, Új-Zélandot, Horvátországot feldolgozó útikalauzaim. 
          Ebből mutattam be az író-olvasó találkozó keretében egy kis kedvcsinálót Ausztráliából.

 Több régi osztálytársam (akik máig barátaim) is megtisztelt jelenlétével Például fent Juhász Balázs és Juhász István (gimnáziumból), Makranczi Péter (általános iskolából, gimnáziumból), lent Tanda László (általános iskolából).

          Milyen érzés készülődni az ötvenéves érettségi találkozóra?

            Azt mondják a pszichológusok, hogy az ember 25 éves koráig tud igazi barátságokat kötni, utána már csak munka- vagy érdekbarátságok szövődhetnek. Ezt én is bizonyíthatom, ugyanis az összes barátom (egy kivételével) mind a miskolci éveimből maradt meg. Velük gyakran találkozom itt Miskolcon vagy az ország más pontján. Rendszeresen szervezünk közös programokat, összejöveteleket, kirándulásokat.

Észak Magyarországban beharangozó 2015. április 17: