1937-ben és 1938-ban például a kivégzési és letartóztatási kvótákat a politikai bizottság, mindenekelőtt Joszif Sztálin állapította meg. A helyi államvédelmis és párthatóságok tulbuzgalma, egyesek aberráltsága gyakran rányomta bélyegét lokálisan is a terrorra.
De Sztálin közvetlenül is irányította a kínzásokat. Például: Sztálint nagyon dühítette, hogy Rjumin lassan veri ki az orvosokból a bizonyítékokat, emiatt „vízilócsordának” nevezte el az államvédelmiseket. Így üvöltött Ignatyevre: –Üsd őket! Mi vagy Te? Talán emberségesebb akarsz lenni Leninnél, aki megparancsolta Dzerzsinszkijnek (a politikai rendőrség alapítója), hogy Szavinkovot dobja ki az ablakon? … Dzerzsinszkijjel egy lapon sem lehet téged emlegetni, ő soha nem vonta ki magát a piszkos munka alól. Te meg úgy dolgozol, mint egy fehér kesztyűs pincér. Ha csekista akarsz lenni, le kell venned a kesztyűt!” Malenkov megismételte Sztálin utasítását: ne vessék meg a „halálos ütéseket”.
Néhány nap múlva Sztálin így utasította Ignetyevet az orvosokat illetőleg: „Addig verd őket, amíg nem vallanak! Üsd, verd, kínozd! Verd őket láncra, zúzd őket porrá!”
1933 nyarán az államvédelmisek öntevékeny akciója során egyetlen hónap alatt 5470 cigányt fogdostak össze Moszkva utcáin, s Szibériába száműzték őket. Szovjet-Ukrajna legnagyobb városából, Kijevből ugyanekkor 4700 csavargónak, illetve deklasszált elemnek minősített lakost, köztük számos neves – munkát nem kapó – értelmiségit telepítettek ki.
Lazar Kaganovics közlekedési népbiztos és munkatársai utasítására az 1933-as esztendő folyamán közel 20 000 ember veszítette el állását a vasútnál mint „aktív vagy látens ellenforradalmi elem”. Jó részüket az elkövetkezendő években bebörtönöztek, sőt – ha még nem telt be a kvóta – kivégeztek.
Kaganovics volt a legelővigyázatosabb és legbátortalanabb. Mindenkit túlélt Sztálin környezetéből, még az általa is épített Szovjetunió végének kezdetét is megélte. Egy kis ukrán település szülötte. Iskolában alig járt, nagy nehezen elvégezte a cserzővarga mesterséget. Az 1920-as évek legvégére ő lett a szovjet birodalom második-harmadik embere. Szeretett lovagolni. Gyakran mondta Iszak Babel: Alkony c. darabjának ironikus szállóigéjét: „Ha a zsidó lóra pattan, megszűnik zsidónak lenni” 1991-ben hunyt el. Lánya, Maja férjhez ment, öt gyereket szült, és gondozta apját idős korában, bár csak pár évvel élte túl.
Az 1940-es évek második felében az államvédelmi kommandók Moszkva, Leningrád és más szovjet nagyvárosok utcáin – Sztálin utasítására – több nekifutásban összeszedték az „emberi csontokat” – a fronton mindkét lábukat, kezüket elveszített, háborús kitüntetésekkel a mellükön kéregető, vagy egyszerűen nyilvánosan lerészegedő veteránokat –, s hogy ne legyenek a lakosság szeme előtt, az Északi Jeges-tenger távoli szigetein létesített haláltáborokba szállították őket. Senki nem tért vissza közülük. A háború után a szovjet fővárosba akkreditált nyugati újságírók közül többen is tudomást szereztek erről az ügyről, de a győztes háború miatt a sztálini Szovjetunió nimbusza olyan nagy volt, hogy megállapodtak egymás között, nem hozzák nyilvánosságra az ilyen híreket.
A kínzások és kivégzések „intenzívvé tétele” viszont a helyi pártvezetők, valamint a politikai rendőrség mezei munkatársainak a lelkén szárad. Az ő leleményességük néha tényleg nem ismert határt. Vologdában például a helyi börtönparancsnok a lakosság nyugalmát féltve, géppisztolysorozat helyett bárddal végeztette ki az elítélteket. Ehhez a városi pártbizottság közvetítésével előzetesen megbízható mészárost kért a vágóhíd igazgatójától. Ivanovo–Voznyeszenszk városban megesett, hogy a halálra ítélteket ponyvával letakart teherautóba terelték, majd különleges csőrendszerből elgázosították. A mérges gázt egyébként a Tuhacsevszkij parancsnoksága alatt álló szovjet katonai hatóságok a – Kreml engedélyével – már 1921-ben bevezették a tambovi kormányzóság parasztságával szemben.
Richard Pipes alapján: Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij (1893–1937): katonatiszt. 1918-ban csatlakozott a bolsevikokhoz. 1919-ben megverte Kolcsakot, 1920-ban pedig a Varsó ellen támadó Vörös Hadsereget vezényelte. 1921-ben a kronstadti tengerészlázadást vérbe fojtó vörös csapatok parancsnoka volt. 1931-ben a Szovjetunió marsallja lett. Később letartóztatták és hazaárulás vádjával főbe lőtték. (Bűne az volt, hogy nem dicsérte eléggé Sztálint.)
A második világháború után pedig az egyik lágernek a kegyetlen bánásmód ellen fellázadt őrizetesei körében okozott hatalmas pusztítást a mérges gáz. (Ezt a szörnyű módszert a nácik is használták, de jóval később!)
Többek között Lengyel József és Varlaam Salamov megrendítő elbeszéléseiből tudunk olyan esetekről, amikor az észak-oroszországi és szibériai lágerek parancsnokai a mínusz harminc–negyven fokos fagyban vízzel locsolták le a foglyokat, hogy halott jégszobrok váljanak belőlük. A háború után pedig ezrével pusztultak el a „nép ellenségei” az uránbányákban, ahol védőöltözet nélkül dolgoztatták őket.
Az 1920-as évek közepén készült rossz minőségű képen titkárok és testőrök látszanak. Sztálin környezetében dolgoztak: 1. Mahover egy ideig Kaganovics titkárságát vezette; 2. Abram Belenykijt, Lenin főtestőrét; 3. Kannert; 4. Nazaretjánt a Nagy Terror idején kivégezték; 5. Tovsztuha megúszta; 6. Gercenberget szintén kivégezték. 7. Peterszon, a Kreml kommendánsa – a polgárháborúban Trockij híres páncélvonatának a parancsnoka – is áldozatául esett a Nagy Terrornak.
Az államvédelmisek különleges nyelvet használtak. A „csonkok” begyűjtését a nagyvárosok utcáiról a „környezet megtisztításának”, a kínzókamrák verőlegényeit „testmechanikusoknak”, a kivégzést a „szociális védekezés első fokának” nevezték.
Az államvédelmisek közül – az évek folyamán – összesen kilenc ember mondhatta magáénak a hadseregtábornoki rangot (négycsillagos tábornok). Közülük hetet még Sztálin uralma alatt kivégeztek, Merkulovot és Beriját pedig nem sokkal Sztálin halála után – 1953 decemberében – golyó általi halálra ítélték, és kivégezték. Nem sok dicsőség jutott nekik!
(Forrásom: Kun Miklós: Oroszország válaszúton, Akadémia Kiadó, Budapest, 2005.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése