Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, Trianon után: Braşov, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.), József Attila-díjas (1954) költő, műfordító.
Gazdag formakultúrája, verseinek fogalmon túli sejtelmekkel játszó zeneisége, impresszionista-szimbolista vonásai a költőt az első Nyugat-nemzedék hagyományához kapcsolják. Nem egy kritikusa a legnagyobb erdélyi magyar költőnek tartja, nemcsak életművének egésze, hanem Erdélyben született versei alapján is. Németh László 1927-ben úgy ír róla mint "sziget"-ről "a magyar líra pillanatnyi bomlásában"; formaművészete elismeréseként Benedek Marcell Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Tóth Árpáddal, Juhász Gyulával állítja egy sorba; Rónay György magyarság és európaiság szintézisét fedezi fel lírájában. Költészetének ihletője legtöbbször az emlékezés, a magány, egy inkább csak vágyott – vagy vágyaiban átélt – világ: a "morajos szikla-ország", mellyel "egy test"-nek érzi magát. A "parttalan" időből, elmúlt századokból hallja vissza a szív zenéjét. (Forrás: Wikipedia)
(További idézeteket talál az augusztus 6-ai bejegyzésemben.)
"Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó meleg simogatást."
(Karácsony-est – Budapest, 1960. december)
"Testvér, Te itt már harminc éve alszol,
dédelget itt egy névtelen verem,
és harminc éve híred sincs a harcról,
amit mi vívunk szörnyű éberen."
dédelget itt egy névtelen verem,
és harminc éve híred sincs a harcról,
amit mi vívunk szörnyű éberen."
(Falusi elégia)
"Talán a sok feláldozott reményből
tebenned szomjúság és vágy fakad
és évek múlva majd valóra váltod,
amit a sors ma tőlem megtagad."
tebenned szomjúság és vágy fakad
és évek múlva majd valóra váltod,
amit a sors ma tőlem megtagad."
(Hómezőkön is túl – 1912. október)
"S a szél reáhord szemfedőül
sötét földet, sötét mohát -
s a szépség ismeretlen arca
vég nélkül álmodik tovább."
sötét földet, sötét mohát -
s a szépség ismeretlen arca
vég nélkül álmodik tovább."
(A márványunk meséje)
"Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás."
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás."
(Októberi séta)
"vádol a múlt és rémít a jelen,"
(Opitz Mártonhoz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése