Szent Márton napjára - november 11. Márton-napi hagyományok, szokások

1. „Novemberben, Márton napján

Liba gágog, ég a kályhán,

Aki libát nem eszik

Egész évben éhezik”

Az ismert Márton lúdja legenda egy régi római történeten alapszik. E történet szerint a Capitolium lúdjai felébresztették az alvó őrséget, amikor a gallusok az éj leple alatt Rómát el akarták foglalni. Ebbe a történetbe szőtték bele Márton alakját később.

             Márton a legenda szerint a ludak óljába bújt, mivel nem akart püspök lenni, de a ludak hangos gágogása elárulta őt. Innen ered az a hagyomány, hogy Márton napján szépen hizlalt ludat fogyasztanak. Aki Márton napján libát nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezni fog egész évben. A népi hagyomány szerint a Márton-napi sült lúd mellcsontjából is lehetett következtetni az időjárásra: amennyiben a sült liba mellcsontja fehér színű és hosszú, akkor hosszú, havas, hideg tél várható. Ha a mellcsont barna és rövid, csak amolyan fekete karácsonyos, locs-pocs, sáros időre lehet számítani.

            A libát nemcsak finom húsa, hanem puha tolla miatt is szívesen tartottak a falusi házaknál. A tisztaszoba magasra párnázott ágyaiba nagyon sok toll kellett. Téli estéken a lányok és asszonyok fosztották a lúdtollat nagyon vidám hangulatban. Míg a kezük járt énekeltek, meséltek, beszélgettek. 

2. Márton nap zárja az éves gazdasági munkákat.

            Szent Márton napján a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a bélesadót vagy rétespénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. A bősi gazdák a disznóól tetejébe szúrták dögvész ellen. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. Bősön zsírral, szalonnával, kolbásszal ajándékozták meg a pásztort, esetleg pénzt is adtak. Az Ipoly vidékén a pásztorok sorra járták a házakat, és a gazdáktól ajándékot kaptak. A Nyitra megyei Zsérén is a pásztorok hordták a mogyorófavesszőt, amiért a gazdától ajándékot kaptak. A Dunántúlon – különösen Vas megyében – Márton-nap estéjén a pásztorok sorra járták a házakat köszöntőjükkel. Kezükben dús lombú nyírfavesszőt tartottak, melyből a gazdának is adtak, hogy tavasszal ezzel hajtsa először a jószágot a legelőre. Gyöngyösfalun például a kanász megkopogtatta az ablakot a következő szavakkal: „Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van”. Az erdélyi pásztorok e napon kérték járandóságukat. Sorra járták a házakat, köszöntőt mondtak, nyírfavesszőt ajándékoztak a gazdának, aki megőrizte, s tavasszal az állatok kihajtására használta. 

3. A Márton napi időjárásból következtettek a télre:

–Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.

–Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.

–Márton napján, ha a lúd jégre áll, karácsonykor sárban jár.

–Ha Márton napján a libák korcsolyáznak, akkor karácsonykor bízvást bőrig áznak

–Ha jókedvű a Márton, kemény tél lesz, a borús Márton borongós télt hoz.

–Sokfelé azt tartják, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. Mivel ez a nap többnyire ködös, esetleg havas, a baranyaiak azt mondják: „Eljött Márton szürke lovon.” „Márton fehér lován nyargal.”

4.„A bornak Márton a bírája” – tartja a hiedelem, azaz ezen a napon a bort mindenképpen meg kellett kóstolni. A Márton-napi újbor kóstolgatásának szertartása a bort és a pincék sötétjét övező misztikummal kapcsolódott össze. A must ilyenkor változott borrá, az egész évi fáradozás gyümölcse ekkor mutatkozott meg, az eredménnyel pedig szívesen el is dicsekedtek a boros gazdák.

5. Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert a jószág pusztulását okozta volna.

6. Sokfelé rendeztek Márton napi bálokat, vásárokat.  Ez volt a negyven napos karácsonyi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor még megengedett volt a jóízű és gazdag falatozás. Német nyelvterületen lámpás, fáklyás felvonulásokat is szerveztek. Ezzel a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánták eljuttatni mindenkihez.

7. Előestéjén Márton-maskarák jártak családról családra – eredetileg csak elmaszkírozott fiúk –, akik énekeltek és jó termést kívántak a háznak. E maskarázásban az ősök kultuszának nyomait látják a néprajzkutatók

Adjon Isten szerencsés jó estét! Megjött Szent Márton püspök szolgája. Adjon Isten bort, búzát, bikessiget, lölkünknek üdvössiget! 

8. A Gyertek haza ludaim! – kedvelt, általánosan elterjedt játék. Az eddigi lejegyzések több mint ötven szövegváltozatot  - pl. Sas és tyúk, Róka és kotlós, Héjázás -, és több játékmódot mutatnak. Tartalmi érdekessége, mindig ragadozó állatokat utánoz. A Gyertek haza ludaim!-féle játékok Európa-szerte ismertek. 

„Ködös Márton után Enyhe telet várhatsz, Havas Márton után Farkast soká láthatsz. Szent Erzsébet-napja Tél elejét szabja, Az András-napi hó A vetésnek nem jó.” (népköltés)