Liszt Ferenc: Doborján
(Sopron vármegye, Trianon után: Raiding, Ausztria), 1811. október 22. – Bayreuth
(Németország), 1886.
július 31.;
a 19. századi
romantika
egyik legjelentősebb zeneszerzője, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze. (Életéről, valamint nemzeti
hovatartozásáról az október 22-i két feljegyzésemben, a pozsonyi sikereiről,
valamint a tőle származó idézetekről a november 26-ai feljegyzésemben írtam.)
Általam eddig
megismert emlékezete
- A Lisztről szóló irodalom rendkívül gazdag, művei a világ koncerttermeinek műsorain állandóan szerepelnek.
- Egész alakos szobra a budapesti Operaház épületének homlokzatán Stróbl Alajos alkotása.
- Egész alakos szobra a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem főhomlokzatán Stróbl Alajos alkotása.
- Egész alakos szobra Pécsett Varga Imre alkotása.
- Egész alakos szobra a budapesti Liszt Ferenc téren. Az 1986-ban felállított emlékmű, Marton László szobrászművész, Finta József építész és ifj. Szlávics László iparművész alkotása.
- Egész alakos szobra Esztergomban, a Víziváros bejáratánál Marosits István (1986) alkotása.
- Mellszobra Szegeden a Nemzeti Emlékcsarnokban, a Dóm tér nyugati oldalán, az árkádok alatt Stróbl Alajos alkotása. (másfélszeres életnagyságú, 1930. október 25., carrarai márvány)
- Szobra Weimarban a Park an der Ilm-ben található.
- Mellszobra Győrújbaráton a Liszt Ferenc utcában Csapó Irén alkotása. (2011. bronz, gránit)
- Mellszobra Pozsonyban a Rudnay téren, a Szent Márton-dóm előtt áll. (1911. Tilgner Viktor). Vaskorlátján a Koronázási mise kottájából részlet látható.
- Liszt-emlékmű az ún. Liszt-dombon Hradec na Moravicíben (Cseh-Morvaország; 2011. május 31; Lubomir Dostál)
- Mellszobra látható a soproni zeneiskola koncerttermében (2009). Alkotója: ifj. Szlávics László.
- Első hangversenyének helyszínét, Sopronban, az akkori Városi Kaszinó falán (ma általános iskola) domborműves emléktábla jelzi (Szakál Ernő, 1936. bronz, márvány).
- Emléktábla látható a Bihar megyei Berettyóújfalu város református templomának falán. A templom orgonája – részben – Liszt Ferenc zeneszerző hangszere volt.
- Emléktábla látható weimari lakóházának falán, ami ma Liszt Múzeum, és ahol 1869-tól 1886-ig élt.
- Emléktábla az esztergomi bazilikában, ahol 1856-ban ő vezényelte az esztergomi misét.
- Emléktábla a kőszegi Bálház falán, az 1846. szeptember 27-én tartott koncert és díszpolgársága emlékére.
- Szerény emléktábla őrzi a helyet, ahol imádkozni szokott a pesti ferencesek templomában (Ferenciek tere), a jobb padsor legelső padjának szélén.
- 2011-re a GYSEV Zrt. Liszt Ferenc 200. évfordulója alkalmából, készítette az 503-6-os pályaszámú Taurus mozdonyra Liszt Ferenc werbokját, mely Liszt Ferenc Második magyar rapszódiáját játssza.
- Arcvonásait több festő is megörökítette, pl.: Barabás, Kaulbach, Lenbach, Munkácsy.
- 2011 márciusától a Ferihegyi Repülőtér hivatalos neve Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér.
- Nevét viseli több intézmény (pl. egyetem, múzeum), számos közterület (pl. budapesti tér, győri utca), kitüntetés, zenei verseny, valamint egy kisbolygó (3910 Liszt) és a Mwerkúr bolygón található egyik kráter.
- Pozsonyban 2012. augusztus 1-étől a vasútállomás előtti tér a „Námesti Franza Liszta” nevet viseli. Pozsonyban – az egyik kedves városában – a trianoni diktátumig volt utca elnevezve róla, de azóta ez azóta a Čajkovského ulica névre hallgat.
Lisztről mondták például
- Liszt olyannak írta meg a cigányzenészeket, amilyennek romantikus álmodozásai közben önmagát is látni óhajtotta. – Sárosi Bálint.
(v.ö.:
A cigányokról és a cigány zenéről Magyarországon (Des Bohémiens et de leur
musique en Hongrie, Párizs, 1859, Pest, 1861).
- Aki nem hallotta Lisztet, az a témához nem szólhat hozzá. Ő az első azután jó ideig senki. Zongorajátéka egyedi, összehasonlíthatatlan és utánozhatatlan
Brahms 1890-ben írt levele
(In. Óvári)
- Hogy milyen példátlan vonzerőt gyakorolt Liszt a nőkre, gyakran borzongva láttam. És ez öregségére sem hagyott alább... Lovagiassága volt az egyik tulajdonsága, ami a női nemet hozzá vonzotta – s egyben bizonyíték volt nemes jellemére... Sajnos túl gyakran láttam, hogy zaklatták a nők, az ember azt gondolhatta volna, felcserélődtek a szerepek.
Adelheid Schorn: Zwei
Menschenalter, Berlin 1901, pp. 249.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése