Buda Ferenc Kossuth-díjas költő, műfordító, a Nemzet Művésze

A ma élő egyik legnagyobb magyar költő Buda Ferenc 1936. november 3-án született Debrecenben. Nehezen indult költői pályája. Ennek nem az volt az oka, hogy lassan bontakozott ki a tehetsége, hiszen már 9-10 éves korában verselt. Ennek politikai oka volt, ugyanis a forradalom leverése után elsőéves magyar szakos egyetemi hallgatóként egy évi börtönbüntetést szenvedett.

Kiontott véreim!

Támadó tűz voltunk,

Hős halottak lettünk.

Hajnalló hitünkről

fegyverfogó kézzel

tanúságot tettünk.

(Tizenöt-húszéves halottak)

     Kiszabadulása után nehéz évek következtek: öt évig dolgozott a Chinoinban segédmunkásként, hét évig tanított képesítés nélkül Pusztavacson, Kecskeméten és Kerekegyházán. 1970-től már könnyebb volt a helyzete, munkatársa lett a Bács-Kiskun Megyei Levéltárnak, 1986-tól pedig főmunkatársa a Forrás című irodalmi folyóiratnak. 2002 óta tagja a Magyar Művészeti Akadémiának.

     Az első verseskötete 1965-ben jelent meg. Az utolsó 2019-ben. Közben több mint húsz önálló kötet, a versek mellett prózai művek, drámák, esszék, naplók, gyermek és ifjúsági művek, és sok-sok fordítás többek között baskír, finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt nyelvből.

     Jelenleg a Kecskemét és Kiskunfélegyháza közötti Tőserdőn él, hat felnőtt gyermeke, tíz unokája van és 83 évesen is aktívan dolgozik.  Szép szerelmes versei ugyanúgy népszerűek, mint haza-központú, nemzetféltő versei:

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!                 Nyelved ha meg nem tartod,

Rádcsukom a szempillámat.               tökmindegy, hol érsz partot,

Benn zörömbölsz a szívemben,          s neved mibe van róva:

s elsimulsz a tenyeremben,                 London, Párizs vagy Moszkva

s elsimulsz az arcom bőrén,               lelked is elorozza,

mint vadvizen a verőfény.                  bedarál Berlin vagy Róma –

(Ne rejtőzz el)                                    fölemészt Európa

                                                             (Hét sor)

2020. Szigeti Márta