Miskolc az évszázadok során a diósgyőri koronauradalom egyik mezővárosa volt. Az önálló várossá válás feltétele volt ezen fennhatóság alóli kiválása, amely 1875-1876. között történt meg intézményeinek és haszonvételi jogainak a magyar kincstártól történő megváltása által. 1870-ben kelt törvény Miskolcot a rendezett tanácsú városok közé sorolta. Ez alapján a város közigazgatási és gazdasági kérdéseiben a döntéseket a vármegye hozta. Ahhoz, hogy a vármegye fennhatósága alól kikerüljön, törvényhatósági joggal felruházott városi címet kellett elérnie. Ennek megadására viszont csak az Országgyűlés volt törvényileg felhatalmazva.
Ezért folyt küzdelem 1871-től 1907-ig a város és megye között, amelyben sok várostörténeti jelentőségű személy vett részt az évek során. Tarnay Gyula alispán és Lévay József főjegyző ellenezte a megyétől való elszakadást, míg Soltész Nagy Kálmán és utódja Szentpáli István elkötelezettje volt az önállósodásnak, de az ügy mellé álltak Lichtenstein József, Horváth Lajos és Bizony Ákos képviselők is. De ahhoz, hogy célhoz érhessenek, magasabb körökben is meg kellett nyerni személyeket, így gróf Andrássy Gyula belügyminisztert, vagy Wekerle Sándor miniszterelnököt. Később ezt a város díszpolgári címmel honorálta.
A "Miskolc rendezett tanácsi joggal felruházott város" címet adományozó oklevelet Ferenc József magyar királytól kapta a város.
Címerében két évszám szerepel, 1907. mint a beterjesztés és elfogadás dátuma és 1909. mint az érvénybe lépés dátuma. Egy évet kapott arra a város, hogy rendezze ügyeit a vármegyével.
Az adománylevél záradékában szereplő 1909. pünkösd hava 11. vagyis május 11-ike lett 1993-tól a város napja, amikor is Ferenc József és Zichy Aladár a király személye körüli magyar miniszter kézjegyéve ellátott.
Diósgyőrben a Hámor Étterem és a Kilián Gimnázium
Miskolc-Tapolcán az Anna és a Csónakázó tó
A "Villanyrendőr"
De jó lenne fiatalnak lenni, és itt sétálgatni, mint hajdan!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése