2025. december 8., hétfő
2025. december 7., vasárnap
Repülős humor a nemzetközi polgári repülés napjára - december 7.
A vak pilóta
Felszállás előtt az utasok csodálkozva látják, hogy a kapitány és az első pilóta egy-egy vakvezető kutyával, fekete szemüvegben, fehér bottal botladozik a pilótafülke felé. Először mindenki arra gondol, biztosan valami tréfáról van szó, de amikor elindul a gép, az utasok egyre nyugtalanabbá válnak. Gyorsan közeledik a repülőtér vége, a hangulat is egyre kétségbeesettebb. Amikor már csak néhány méter van hátra, az összes utas egy emberként felsikolt.
Ám ekkor a gép hirtelen felemelkedik, és megkezdi a repülést. Bent a pilótafülkében megszólal a másodpilóta: – Tudja, kapitány úr, mindig attól félek, egyszer későn kezdenek sikoltozni az utasok, aztán mind meghalunk.
Felszállás előtt az utasok csodálkozva látják, hogy a kapitány és az első pilóta egy-egy vakvezető kutyával, fekete szemüvegben, fehér bottal botladozik a pilótafülke felé. Először mindenki arra gondol, biztosan valami tréfáról van szó, de amikor elindul a gép, az utasok egyre nyugtalanabbá válnak. Gyorsan közeledik a repülőtér vége, a hangulat is egyre kétségbeesettebb. Amikor már csak néhány méter van hátra, az összes utas egy emberként felsikolt.
Ám ekkor a gép hirtelen felemelkedik, és megkezdi a repülést. Bent a pilótafülkében megszólal a másodpilóta: – Tudja, kapitány úr, mindig attól félek, egyszer későn kezdenek sikoltozni az utasok, aztán mind meghalunk.
Révkalauz
Sztálin születésnapjára - december 6.
Milyen gyerek volt Sztálin?
Szerény véleményem szerint a mai kis területeket birtokló vezérek még csak nem is jelenthetnének Sztálinnak, aki a fél világot úgy ugráltatta, ahogy éppen bolsevik kedvének jól esett. Ehhez kívánok néhány adalékot nyújtani, elsősorban Kun Miklósnak, a világ legnagyobb Sztálin szakértőjének gondosan megírt könyvei felhasználásával.
Sztálin ritkán beszélt fiatal éveiről. De azért maradtak feljegyzések, hogy személy szerint hogy élte át a gyerekkorát. Az I. világháború alatt egy Merzljakov nevű fegyveres őr vigyázott rá a szibériai száműzetése idején. Ő jegyezte fel: „Gyerekek jelenlétében sokat mesélt a gyermekkoráról. Azt mondta, érzékeny volt, sokat sírt. Pocsék gyerekkora volt.”
Gyermekkori ismerőseinek elbeszéléseiből is érzékelhető, hogy nem volt harmonikus kisgyerek. „Különös módon fejezte ki elégedettségét – jegyezte fel Pjotr Kapanadze. – Ha örült valaminek, akkor csettintett a középső és hüvelykujjával, majd érces hangon felordított, és fél lábon körbe-körbe ugrált.” Joszif nagyon korán és igen hevesen lázadt a környezete ellen. Szoptatós dajkája emlékezete szerint: „Akaratos kisfiú volt. Amikor az édesanyja hívta, és neki nem volt kedve odamenni hozzá, nem hagyta abba a játékot”. Későbbi házassági tanúja, Georgij Eliszabedisvili így emlékezett: „Hát bizony, a kis Szoszo sokat rosszalkodott gyerekkorában. Szeretett nyilazni a maga eszkábálta íjjal. Meg parittyázni. Ezzel jó sok szomorúságot okozott az anyjának”. "Egyszer a kürtőn keresztül bedobott egy téglát a kemencébe. Ez megijesztette az embereket, akik megégették magukat” – hallotta egyszer valakitől a felesége. Nyilvánvaló, hogy ezért kegyetlenül megverték. Ismerősei szerint az is megesett, hogy elővett egy könyvet, és teljesen belemelegedett. Azután ismét olyan lett, mint a higany. S ha verekedés közben elfogta a düh, nem ismert kegyelmet: „Olyan, fájdalmat okozó fogásokat ismert, hogy mindig legyőzte ellenfelét” – szólta el egyszer magát az egyik neves grúz szociáldemokrata.
Az anyjának hamar eljárt a keze. A csenevész fiúcskát ráadásul az apja is verte, amikor éppen otthon volt. Később Sztálin okulásul elmondta saját gyerekeinek, hogy a szülei verték őt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)