Kelet-Kárpátalja nevezetességeiből - Kőrösmező 7/6

Kőrösmező - Árpád-vonal

Az Árpád-vonal a Magyar Királyi Honvédség által a Keleti-Kárpátokban kiépített legfontosabb erődrendszer, az 1943-as „Kárpátvédelem” elgondolás gerince, mely az ország belseje felé futó völgyekben létesült, a határtól 15-20 km-re. Nagyjábóli vonala: Borsa, Havasmező, Tiszabogdány, Kőrösmező, Brusztura, Németmokra, Alsókalocsa, Szinevér, Ökörmező, Volóc, Alsóverecke, Havasköz, Fenyvesvölgy.

          Az Árpád-vonal keretében 99 támpont, 759 tartós vasbeton építmény, 349 fa-föld bunker. 439 nyílt tüzelőállás és 400 km futóárok épült 1944-ig, saját korában a legmodernebb elvek szerint, olyan más erődítések tanulmányozása alapján, mint a Maginot-vonal.

Egy megfigyelő ponton ülök.

          Kőrösmezőn ma, 2011-ben is jól tanulmányozható, hogyan nézett ki egy völgyzár, mely a lényege ennek az egész védelmi vonalnak. Egy körkörösen védhető völgyzár nagyjából 10-20 kiserődből álló vasbeton bunkerrendszert jelent. A bunkerek zömmel kicsik, nem nagyobb csoportok hosszas tartózkodására tervezték őket. nem nagyobb csoportok hosszas tartózkodásra tervezték őket.
          A bunkereket, szándékosan, lőrések nélkül építették, csupán a személyi állomány és fegyverzet épségének megóvására szolgáltak. A 60-100 cm vastag födémmel készült bunkerekhez futóárkok csatlakoztak, amelyek a nyílt tüzelőállásokhoz vezettek (ezek máig látszanak az összes kőrösmezői rom körül)

          Minden fontosabb fegyvernek több váltóállást is kiépítettek. A sejtszerű részekből álló völgyzár alapsejtje az önálló körvédelemre is képes és köteles rajállás volt. A völgyzárak védelmét egy-egy erődszázad látta el, ami nem sokban különbözött a gyalogszázadtól, azonban több sorozatlövő fegyverrel, aknavetővel, gránátvetővel és páncéltörő fegyverrel is rendelkezett. Az erődszázadok mögött 4-10 km-re építették annak a határvadász zászlóaljnak a védőkörletét, amelyikhez a századok tartoztak. A völgyzárak közötti hegygerinceken határvadász portyázó századok tartották az összeköttetést. Háború esetén a gerinceken gyalogos csapatok által kiépített és védett tábori erődítések, ún. „bástyaállások” húzódtak. A völgyzárak mögött védő határvadász zászlóaljak nem jelentették az erődrendszer hátsó határát, mert mögöttük hegyi vagy gyalogos csapatok álltak szükség szerint készenlétben, hogy a betört ellenséget visszaverjék.

Sejtszerű részek a műszaki zárak is. A műszaki zárak jellegük szerint lehettek rombolások (tehát preventív út- és vasátrombolások) vagy telepített zárak (rendszerek), működésük szerint pedig robbanó vagy nem robbanó zárak. A robbanó műszaki zárak elemei az aknák (irányított aknák/aknacsapdák). 

Nem robbanó műszaki zárak: erődítési (harckocsiárok, harckocsifal, harckocsibuktató, tüskésdrótakadály), hidrotechnikai (elárasztás, eljegesítés, elmocsarasítás), elektromos zárak vagy torlaszok lehettek. Láttunk tankakasztó gúlákat is, melyek pontosan úgy és ott állnak, ahogy és ahová közel hetven éve tették őket. Ezek egyszerű vasbeton gúláknak látszanak; viszont a harckocsi azonnal ledobja a lánctalpait és mozgásképtelen lesz, mihelyt rámegy. Ezen túl látszanak még tankcsapdák nyomai is, árkok, mint ez: Kőrösmező területén több tucat betonbunker maradványaira bukkanhatunk, egy helyen nagy számban egy kis vasúti híd mögött fekvő dombon találhatók meg. Könnyen megközelíthetők, ha tudjuk merre keressük őket. Kőrösmezőre beérve az út jobb oldalán meg kell keresnünk a Hoverla («Говерла») kocsmát. Ezzel átellenben található egy kis utcácska, ahová ha betérünk rögtön megpillanthatjuk a fentebb már említett vasúti hidat. Járművünket a kis közben hagyva átsétálunk a kis viadukt alatt s jobbra fordulunk. Néhány méter múlva, egy kissé feljebb, egy fakerítést láthatunk. Ide térünk fel, ahonnan már jól kitaposott gyalogösvény vezet a dombra, ahol elszórva több romot is találhatunk, s emellett csodás kilátás is nyílik a falura. Az ösvény kicsit meredek, de érdemes a csúcsig felmenni, ahol a vörös gránitból kirakott ún. Megbékélés emlékmű áll. 

A fenti képet Schay Zoltán, a lentit Stauróczky István készítette.

Ennek közelében találjuk a domb ezen oldalon található 15 bunker egyiket, valamint innen letekintve jól kivehetők lesznek, az azóta már fűvel benőtt lövészárkok vonalai is.

A teljesség kedvéért megemlítem, hogy az Árpád-vonal előtt még két védelmi vonal is lassította a Vörös Hadsereg előnyomulását. 
 A Kárpátok előhegyeiben a Hunyadi-állás - az első védelmi vonal - a legfontosabb közlekedési utakat, irányokat lezáró helységtámpontok láncolata volt, amelyek között az összeköttetést gyalogos csapatok tábori erődítései tartották. Helységtámpontok: A védelemre kijelölt helységeket lövészárkokkal, harckocsiakadályokkal, aknamezőkkel, gyalogság elleni drótakadályokkal vették körül, a házakat és pincéket megerősítették és előkészítették a helységharcra. E településeken gyalogos csapatok rendezkedtek be körkörös védelemre.

 A Szent László-állást az országhatáron jelölték ki, első világháborús lövészárokból és a hágókon kiépült műszaki akadályokból állt. Csak felvételi állásnak jelölték ki, hogy legyen még egy vonal, ahol a visszavonuló csapatok megkapaszkodhatnak.

 A. A. Grecsko vezérezredes az 1. gárdahadsereg parancsnoka „A Kárpátokon át” című (1977, Zrínyi Katonai Kiadó) könyvében részletesen leírta a 4. Ukrán Front 1944 augusztus-október végéig tartó harcokat a Keleti-Kárpátokban. A 4. Ukrán Front balszárnyán önálló irányban tevékenykedő 17. gárda-lövészhadtest a Tatár-hágón át a Kőrösmező-Rahó-Máramarossziget irányban támadott, így a kőrösmezői és a rahói völgyzárat is el kellett foglalnia vagy meg kellett kerülnie.

·                    166. o. „… a szovjet harcosokra az a feladat várt, hogy leküzdjék a kőrösmezői védelmi csomópontot, az Árpád-vonal egyik leghatalmasabb hegyi erődítményét. Kőrösmező község a Fehér-Tisza és a Fekete-Tisza mentén fekszik. Három út vezet hozzá: Mikulicsinból, Bruszturából és Vorochtából. … Az ellenség ezt a helységet a védelmi vonalon kívül hagyta, és csak négy kiserődöt épített az utak ellenőrzésére, védelmi csomópontot pedig Kőrösmező déli szélén szervezett, ahol szűk volt a terep, és az egyetlen út a hátországba, Rahóba vezetett.

·                    A kőrösmezői védelmi csomópont 19 támpontból állt, amelyek összefüggő vonalban sorakoztak egymás mellett. Mindegyik két-három nyitott tűzfészekből, továbbá vasbeton és fa-föld óvóhelyekből állt. Sok támpontnak ezenkívül tüzérségi állásai és parancsnoki harcálláspontjai is voltak. Minden támpontot körkörös védelemre tettek alkalmassá, zárt lövészárkok kötötték össze a berendezéseket, és nyitott lövészárkok biztosították az összeköttetést a szomszédos támpontokkal; a tűzrendszert is körkörösen szervezték, a drótakadályok pedig a támpont körvonalait követték. A támpont kölcsönös tűzösszeköttetésben állt a szomszédos – jobb és bal oldali – támpontokkal, és biztosította a peremvonalhoz vezető megközelítő útvonalak tűz alatt tartását az akadályok előtti térségben. A támpontok azonkívül tűztámogatást kaptak az aknavetőktől is, ezeknek állásait így helyezkedtek el: az első a vasútvonal mentén, a második ettől keletre, a hegynyúlvány túlsó lejtője mögött, a harmadik pedig a Tisza jobb partján, az árterületen. Tűztámogatást a támpont tüzérsége nyújtott.

·                    A Tisza bal partján fekvő kőrösmezői csomópont területén földút vezetett keresztül. A folyó jobb partjával való összeköttetés biztosítására az árterületen és a Tiszán át hidakat építettek.

·                    A védelem több szakaszán a peremvonalat gyalogság elleni szögesdrótakadályokkal látták el: ezek sátorszerű hálót alkottak, amelyeket két sor karóhoz rögzítettek. Előrevetett alegységeink még a helység előterében villanyárammal töltött drótakadályokra bukkantak. Gumiszigetelőkkel ellátott vasbetonoszlopokon csupasz huzalok voltak kifeszítve. A védők két nagy teljesítményű áramfejlesztő-telepet szállítottak ide, és 3000 volt feszültségű áramot bocsátottak a vezetékekbe.”

Rálátás a településre