Buharin születésének évfordulójára - 1888. október 9.

     A Gazda (Sztálin) nem volt hálás típus még azokhoz sem, akik segítették a hatalom megszerzésében, megtartásában. Tipikus példája ennek a mindig humorizáló Buharin esete, akiről Lenin 1922-ben írt politikai végrendeletében a párt rendkívül értékes és jelentős teoretikusáról emlékezett meg, és még megtoldotta azzal is, hogy nem véletlenül az egész párt kedvence.

Buharin életrajzából csak néhány fontosabb mozzanat már Sztálin országlása idejéből: 1924-ben póttagból rendes tagja lett a politikai bizottságnak, a Szovjetunió legfőbb hatalmi intézményének. 1926-ban a nemzetközi kommunista mozgalmat összefogó Kommunista Internacionálé (Komintern) elnökévé választották. 1936-ban részt vett az új szovjet alkotmány kidolgozásában.

            Mindezek ellenére 1937-ben titokban letartóztatták kémkedés és Sztálin elleni összeesküvés vádjával.

            Buharin 1937. december 10-én írt leveléből: „Szigorúan titkos, személyesen J. V. Sztálinnak, kérem az ő engedélye nélkül senki ne olvassa… Meglehet, hogy ez az utolsó levelem. Egy levél, amelyet a halálom előtt vetettem papírra. Ezért is hadd fogalmazzam e sorokat hivatalos fordulatok nélkül. Tudom, hogy cellalakó vagyok. De hát Hozzád írom e levelet. És csak tőled függ esetleges létem vagy nemlétem a jövőben. Minden a kezedben van. Szeretnék tehát elbúcsúzni tőled, amíg nem késő. Míg ír a kezem, lát a szemem, és amíg így vagy úgy működik az agyam.
A szakadék szélén állva, ahonnan tudom, hogy nincs már visszaút, a halálom előtti óráimban, becsületszavamat adom: nem vagyok bűnös mindabban, amit beismertem a vizsgálat során. [...] Ugyanakkor a legutolsó években őszintén és becsületesen képviseltem a párt irányvonalát. És megtanultam, miként kell értelmes módon értékelni és szeretni téged.

Nem volt semmi más választás számomra, mint hogy beismerjem a vádakat, egyetértsek a többiek vallomásaival, sőt részletesen ki is fejtsem azokat.”

              Még mindig bízott abban, hogy nem kell életével fizetnie.

„Ha meghagyják az életemet, azt kérném: száműzzenek Amerikába iksz évre. Arra gondolok, hogy én ott kampányt folytathatnék a perekkel kapcsolatban, élethalál harcot folytatnék Trockijjal, át tudnám vonni a mi oldalunkra… Ha halálos ítéletet hoztok, akkor előre kérlek, könyörgök, mindenre, ami kedves neked, agyonlövés helyett tegyétek lehetővé, hogy mérget vegyek be a cellámba… Szánjatok meg, hagyjátok, hogy úgy töltsem utolsó perceimet, ahogy akarom… Engedjétek meg, hogy még a tárgyalás előtt elbúcsúzhassak feleségemtől és a kisfiamtól. Ezt azért kérem, mert ha a családom meglátja, miket vallottam a döbbenettől képesek lesznek végezni magukkal. Valahogy elő kell készítenem őket… Szánjatok meg…. Te, aki jól ismersz engem, meg fogsz érteni...” – szinte könyörgött Buharin.

A vagány, okos, a gazdaság legnagyobb szakértője, a „párt kedvence” így zárja levelét:

„És semmi, de semmi mást nem érzek most mindnyájatok iránt, a párt iránt, az ügy iránt, mint hatalmas, határtalan szeretetet. Mindent megteszek értetek, ami csak emberileg tehető, sőt ami túl van az emberi lehetőségek határán. Nos, mindent megírtam neked. És feltettem az i-re a pontot. Jó előre megtettem ezt. Minthogy fogalmam sincs, milyen állapotban leszek holnap, meg holnapután, és így tovább. Könnyen meglehet, hogy mint idegbeteg ember, annyira apatikusan fogok viselkedni a közeljövőben, hogy még az ujjamat sem mozdíthatom meg.”

            1938. márciusában ő volt a fővádlott a tisztogatás utolsó nyilvános tárgyalásán: ellenforradalmi tevékenység és kémkedés vádjával – 18 társával együtt – elítélték, és két nappal később, 1938. március 14-én ki is végezték

            A lelki és testi kínzások mellett a szokásos meggyőzés egyik leghatékonyabb eszköze az volt, hogy ha az illető vállalja a koncepciós pert, akkor hozzátartozóit nem éri bántódás.  Ennek az üzenetnek az átadására Sztálin nem kisebb embert, mint Vorosilov marsallt bízta meg. A szerencsétlen Buharin így vállalta a nyilvános tárgyalást. Sztálin azonban ezúttal sem tartotta be az ígéretét. Magát Buharint (akit korábban Buharcsiknak becézett!!) olyan lelki kínzásoknak vetették alá a börtönben, hogy személyisége teljesen eltorzult. A régóta külön élő első feleségét, a nyomorék, mankóval járó, súlyosan szívbeteg Nagyazsda Lukinát kivégezték. Buharin egyik testvére, Vlagyimir és a harmadik felesége, Anna Larina börtönbe, majd lágerbe került. Az 1940-es évek vége felé ugyanez a sors jutott lányának Szvetlananak, és második feleségének, Eszfirj Gurvicsnak is.

            1988-ban Mihail Gorbacsov hivatalosan rehabilitálta Nyikolaj Buharint.

Buharin nyaral.

(Kun Miklós írásai mellett Montefiore: Sztálin c. könyvében találtakat is felhasználtam.)