Délen, a Bácska, Dél-Baranya/Drávaszög, Muraköz, Mura-vidék területének 1941-es visszarendeződése után Magyarország határa teljesen a vizek mentén alakult ki: Dráva, Duna, Tisza. Az Országhatártúra mozgalom – kezdeményezésemre – a 75. évforduló alkalmából (több napos) vízi és szárazföldi túrát szervezett. Most nem a műemlékekről, nem a látnivalókról számolok be folytatásokban blogom olvasónak, hanem a szubjektív benyomásaimról.
Minden
kapható, ugyanúgy, mint nálunk. Az árak is hasonlóak. A fizetés azonban
kevesebb.
Ahogy
délebbre megyünk, a Trianon előtt is szerb részekre, szemmel látható a
szegénység. A Bácskában és a Bánátban a kiváló fekete földek lényegesebben magasabb
életszínvonalat biztosítanak. Ez volt a Történeti Magyarország éléskamrája.
Nemhiába ragaszkodtak foggal-körömmel a szerbek ezekhez a területekhez
Trianonkor.
Feltűnően
sok a kóbor kutya a mezőkön, az országutak mentén, a városokban. De sok ember is
sétáltat kutyát. A vasút kiment a divatból. Például Fehértemplom elhagyott vasútállomása. Pedig itt négy sínpár volt valamikor!!!
A horgosi vasútállomás pottyantós WC-je
Nyomorék
emberek kéregetnek a városokban a templomok előtt.
Településeken
és nappal is kell használni a tompított világítást, nem csak az országúton,
mint nálunk.
Nagyon
sokfelé láttunk illegális szemétlerakókat. De a települések, utak mente is
szemetes. Mint nálunk régebben. Gályán a kereszt mellé tették a szemétgyűjtőt. De itt legalább van.
(Készült: 2016-ban)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése