Délen, a Bácska, Dél-Baranya/Drávaszög, Muraköz, Mura-vidék területének 1941-es visszarendeződése után Magyarország határa teljesen a vizek mentén alakult ki: Dráva, Duna, Tisza. Az Országhatártúra mozgalom – kezdeményezésemre – a 75. évforduló alkalmából (több napos) vízi és szárazföldi túrát szervezett. Most nem a műemlékekről, nem a látnivalókról számolok be folytatásokban blogom olvasónak, hanem a szubjektív benyomásaimról.
Magyar
vízilabdával is találkoztunk.
Szendrői utcakép
És kis plakátokon is a magyar vizilabda
A
délvidéki magyaroknál a magázás a megbecsülés jegye, a tegezés a lekezelést
jelenti. (Találkoztam például két olyan magyar emberrel az egyik kempingben,
akik nagyjából egykorúak voltak, 10 éve együtt kártyáznak, és magázódtak a
tiszteletük jeleként. Én meg a tiszteletem jegyeként tegeződni akartam velük,
de értetlenül néztek rám!!! Trianon óta ők tartják a régi szokásokat, mi pedig
változunk.)
Nagyon
udvariasak voltak a szerbek hozzánk. Bárkit megkérdeztünk bármiről, nagyon
szolgálatkészek voltak. És mindegyik próbált még magyar szavakat is mondani
(Jónapot, Viszontlátásra, stb.). Ez nemcsak a volt magyar területekre érvényes,
hanem az eredeti szerb részeken is!!! Még dinnyevásárláskor is próbáltak magyar
szavakat mondani!
Meglepően
sok gyereket láttunk, és mindenfelé játszótereket. Nem a modern európai
szabvány szerint, hanem a régebben nálunk is megszokott olcsóbbakat. De még kis
falukban is volt hinta, libikóka. Dunadombó egy kis falu. Partizán emlékmű és játszótér ott is található (itt éppen egymás szomszédságában - bal oldalon és hátul látható).
A titeli játszótér. De mi lehet a rendeltetése annak az eldőlt kék oszlopnak?
(Készült: 2016-ban)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése