Szerbiai benyomásaimról (5/1.)

Délen, a Bácska, Dél-Baranya/Drávaszög, Muraköz, Mura-vidék területének 1941-es visszarendeződése után Magyarország határa teljesen a vizek mentén alakult ki: Dráva, Duna, Tisza. Az Országhatártúra mozgalom –­ kezdeményezésemre – a 75. évforduló alkalmából (több napos) vízi és szárazföldi túrát szervezett. Most nem a műemlékekről, nem a látnivalókról számolok be folytatásokban blogom olvasónak, hanem a szubjektív benyomásaimról.

          A Tisza mentén mindenfelé magyar szót hallottunk, szerbet nem is igen. Az ottaniak elmondták, mostanában nincs a szerbekkel semmi probléma, lehet magyarul beszélni, ügyet intézni, vannak magyar iskolák stb. Sokfelé láttunk magyar utcatáblákat, feliratokat, magyar nevezetes emberekről szobrokat. Néhány példa:

 István király Horgoson és Moholyon

Utcanévtábla Kevevárán, Antalfán és Óbecsén

 A zentai csata emlékművén is magyar a felirat

Beszédes József szobra Magyarkanizsán
(Vízépítő mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Magyarkanizsán született 1787. február 13-án)

Zentán megbecsülik kiváló polgármesterüket (a magyar időkből)

A zentai híd lábánál a bácskai vérbosszú során itt kivégzett magyarok emlékét őrző négy kopjafa

Horgoson magyar 56-os emlékmű is látható

(Készült 2016-ban)