Már messziről hallatszott az első blokk, a lakodalmas. Majd az Omega zenéje és a Csókkirály alatt a már ott tartózkodókkal együtt mindenki elfoglalta álló helyét. Sajnos a rendezők a koncert előtt összeszedték a délután még ott lévő padokat, így a közönség állni (vagy táncolni) kényszerült a több óra alatt.
Megállás nélkül ömlött a hangulatos zene, jó volt a konferálás, villogtak a színes fények, csak néha látszott a zenekarból egy-egy zenész. A dicsérendően magyar számokból álló műsorban – fél óra elteltével – a lakodalmas stílusban előadott régi számok meghozták a táncoló kedvet is: Ahol a hatos megáll, Jöjjön Óbudára, Van egy mániám, Hajmási Péter, stb.
Ezután ügyesen ébren tartották a jelen lévők lelkesedését Szécsi Pál: Karolina, Dolly Roll, Halász Judit: Boldog születésnapot, Republic: Szállj el kismadár, Bikini: Mielőtt végleg elmegyek, és az új kedvenccel, a Pálinkadallal.
A szél egyre erősebben és hűvösebben fújt a Bakonyból a Balaton irányába, az álldogálás is fárasztó kezdett lenni, a közönség kezdett elszállingózni. És akkor még egy fellángolásra bedobták Demjén Rózsi vonatozását, ami megmozgatta a maradék közönséget, amit a Demjén-koncerttel ellentétben most nem az alpolgármester vezetett. És miközben repült a bálna a Balaton felett (gondolom az Atlanti-óceán irányába), én is feladtam hősies ellenállásomat, és elhagytam a terepet. Sajnáltam a szerencsétlen körülményeket, mert még szívesen hallgattam volna őket. No majd legközelebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése