Stingl Vince Ferenc (Sopron, 1796. május 23. – ?, 1850 körül) 23 éves korában a tatai Schlögel-gyár élére került, és a kőedénygyártás megvalósításával próbálkozott. Ebbe minden vagyonát beleölte. 1824-ben koldusszegényen hagyta el Tatát. 1825-ben Herenden telepedett le, ahol 1826-ban telket vásárolt. Itt alapította meg saját kőedénygyártó műhelyét, de hamarosan megkezdte a porcelán előállítására irányuló kísérleteit is. Az állandó tőkehiánnyal küszködő Stingl a legnagyobb hitelezőt, Fischer Mórt tőkéstársként vette maga mellé, majd a gyárat 1839-ben végleg átadta Fischernek. Stinglnek ezután nyoma veszett. Egyes adatokból arra következtethetünk, hogy élete utolsó éveiben kocsmárosként tevékenykedett.
A Stingl-féle kísérleteket Fischer tovább folytatta ugyan, de hamarosan felhagyott a helyi alapanyagokkal végzett kísérletekkel. 1842-ben már Csehországból hozatta a kaolint, a porcelángyártás egyik meghatározó alapanyagát. Ugyanebben az évben az első magyar ipari kiállításon már felfigyeltek a bakonyi hegyek között meghúzódó porcelángyár termékeire.
A herendi gyárat Stingl Vince alapította, de világhírű porcelángyár Fischer Mór tevékenysége folytán lett belőle. Az első ipartelepet 1843-ban tűzvész pusztította el, de a gyár újjáépült, és még abban az évben az országos kiállításon aranyéremmel jutalmazták a herendi termékek szépségét. Az első „külföldi” siker 1845-ben a bécsi kiállításon született, ahol Herend a gróf Eszterházy Károlyné készletéből hiányzó darabok pótlását vállalta. Fischer felismerte, hogy az olcsó cseh tömegáruval a Habsburg Birodalom keretei között nem állhatja a versenyt, a művészi porcelán előállításával azonban hiányt pótol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése