A tétényi malomkő
Úgy esett az eset, hogy Mátyás király az országon való jártában-keltében egyszer sötét éjszaka Tétényen kocsikázott keresztül. A helység végében pedig ott hevert a szekérúton egy nagy buta malomkő. A király kocsijának a kereke nekiment a malomkőnek, a kő volt az erősebb, a kerék eltörött.
Ott kellett bizony tölteni az éjszakát a királynak egy rongyos csárdában. Föltette magában Mátyás király, hogy jól ráijeszt majd erre a Tétényre.
Reggel azután színe elé parancsolta az egész kupaktanácsot. Megmondta nekik a magáét. A végin pedig a bíró uramhoz fordult a király: -Hallod-e lusták és rendetlenek bírája, büntetésül azt parancsolom, hogy harmadnapra, mire visszaérek, nekem azt a malomkövet megnyúzzátok. Elibem hozd a bőrét, amikor a tétényi határba érek, különben baj lesz!
Törték szegény fejöket a bíró meg a helység vénei, de bizony nem bírták a módját feltalálni, mert nyúztak életökben lovat, ökröt, disznót, kutyát eleget, de malomkövet még álmában sem nyúzott egyik sem.
Minekutána két nap hiába nézték, hiába forgatták azt a gonosz malomkövet, nagy keservesen elkezdtek sóhajtozni, mi lesz velük reggelre, a haragos király legalábbis száz pálcát vágat mindőjükre.
Előállott akkor a bíró siheder fia, azt mondta: -Semennyiért se búsuljanak, édesapám, kimegyek reggel a király elébe, csak engem engedjen majd beszélni.
Ki is mentek a király elébe, a tétényi bíró, meg a fia. A fiú nagy bátran előlépett, mikor a király kocsija megállott: -Megkövetünk, király urunk, elfelejtettél valamit. Azt pedig, hogy eleven testet nem szoktunk megnyúzni. Ha azt parancsoltad, hogy nyúzzuk meg a malomkövet, tedd meg, mint igazságos király, vétesd vérét ennek a malomkőnek.
-Ember vagy, hékás - kiáltotta Mátyás örömmel - megmentetted eszeddel Tétényt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése