A cirill ábécéről röviden
A kutatás mai állása szerint a világ összes írásrendszere három írásrendszerből alakult ki: ezek a kínai írás, az indián írás, s a sínai írás. Az Európában leginkább ismert írásrendszerek – latin, cirill, görög, arab, héber, asszír, egyiptomi, kopt, etióp, sumér, grúz, örmény, türk rovásírás (a magyar rovásírás őse), stb. – mind a sínaiból erednek.
Sok tévhit terjed a cirill ábécéről. Érdemes ezeket körbejárni.
1. tévhit – a cirill az első szláv ábécé
Valójában ez az első, tömegesen elterjedt ábécé, de semmiképpen sem időbelileg az első. A szlávoknak eredetileg volt egy ma már feledésbe merült, rovásírás-szerű írásuk már az ősidőkben is. A Csernorizec Hrabar álnevet viselő 9–10. századi bolgár író – egyes elméletek szerint ez I. Szimeon bolgár cár álneve – szerint a szlávok régebben “vonásokkal és rovásokkal” írtak. Ami az első, rovásírásos szláv írást illeti, vitatott, hogy létezett-e, viszont a következő szláv ábécé, a glagolita ábécé nem képezi vita tárgyát. Valójában a cirill ábécé tehát csak a harmadik szláv ábécé.
2. tévhit – a cirill ábécét Szt. Cirill és Szt. Metód szerzetes-testvérpárt alkotta meg
Cirill és Metód a korábbi szláv ábécét, a glagolita ábécét alkotta meg. A cirill ábécéhez semmi közük. A cirill ábécé megalkotója ohridi Szt. Kelemen, Cirill tanítványa. Tanára tiszteletére nevezte így el az új ábécét.
A cirill ábécé valójában azért kerekedett a glagolita fölé, mert egyszerűbb volt, és jobban hasonlított a görög ábécéhez. A balkáni szlávok között már elterjedt volt a görög ábécé használata a szláv nyelv lejegyzéséhez. Kliment ezt a hagyományt folytatta. Megtartotta a 24 betűből álló görög ábécét, viszont kiegészítette azt új betűkkel, olyan hangokra, melyek a görögből hiányoztak, viszont a szlávban szerepeltek. Az új betűket elsősorban a glagloita ábécéből vette át, mely pedig leginkább görög, grúz, örmény és héber forrásból dolgozott.
3. tévhit – a cirill ábécét Lenin találta fel és a kommunizmus terjesztette el
A cirill ábécé a 9. sz. végén keletkezett a mai Bulgária /Görögország/Macedónia területén, s először Bulgáriában lett hivatalosan bevezetve. Majd onnan terjedt el más szláv népek felé. Tehát kb. ezer évvel Marx, Lenin előtt.
A kommunizmussal való kapcsolatból annyi igaz, hogy a Szovjetunióban – elsősorban a 20. század 30-as éveiben – sok nem-szláv nép nyelvének írásrendszere cirill alapúvá lett átváltoztatva. Ezek egy része régebben nem rendelkezett semmilyen írásrendszerrel, más részük esetében volt saját, nem-cirill alapú írásrendszerük, amit ezekben az években cirill alapúra cseréltek. Érdekes, hogy Sztálin saját anyanyelvéhez, a grúzhoz nem nyúlt, az megmaradt hagyományos ábécéjénél.
Az akkoriban cirill-betűs ábécét kapott nyelvek közül mind a mai napig a cirill ábécét használja – csak a nagyobb nyelveket említve – az abház, a baskír, a csuvas, a kazah, a kirgíz, s az oszét. Meglepő, hogy a mongol nyelv szintén mind a mai napig a cirill ábécét használja, az eredeti mongol írás ma csak ünnepélyes írásként használatos.
Több ex-szovjet „nyelv” időközben lemondott a cirill ábécéről, jellemzően nem az eredeti írásra visszatérve, hanem a latin ábécét bevezetve. Kicsit abszurd, hogy ezen népeknél amíg a legidősebbek még az eredeti ábécét tanulták, majd a következő két nemzedék a cirillt, a legfiatalabb nemzedék viszont a latint, tehát alig négy nemzedék alatt 3 ábécé volt hivatalos.
Az azeri nyelv eredetileg az arab ábécét használta. 1918-ban áttért a latinra, majd 1939-ben a cirillre, majd 1991-ben visszatért a latinra.
A tatár nyelv 2000-ben vezette be a latin ábécét, azonban a cirillről sem mondott le. Mindkét ábécé hivatalos, bár természetesen a cirill jóval gyakoribb a hétköznapi életben.
Az eredetileg szintén arab betűs üzbég a 90-es években kezdett áttérni a latin ábécére, jelenleg mind a cirill, mind a latin ábécé használatos, azonban a távlati cél, hogy teljesen átálljanak a latin ábécére.
A tadzsik nyelv az egyetlen, ahol a Szovjetunió széthullása után kísérlet történt az eredeti arab ábécéhez való visszatérésre. (A volt 5 közép-ázsiai szovjet köztársaság közül az egyetlen nem-türk ország Tadzsikisztán, a tadzsik nyelv gyakorlatilag a perzsa (iráni) nyelv változata.) Azonban a gyakorlatban mind a mai napig a 30-as években bevezetett tadzsik cirill ábécé van használatban.
A türkmén nyelv 1929-ig az arab ábécét használta, majd rövid latinbetűs időszak után a cirillt. 1991-ben tért át a latin ábécére.
Különös még a román/moldáv cirill ábécé esete. A román nyelv 1860-ig a cirill ábécét használta, akkor bevezetésre került a latin ábécé. A Szovjetunióhoz tartozó Moldáviában azonban a 30-as években ismét bevezetésre került a cirill ábécé, s egészen 1989-ig ez volt hivatalosan használatban, amikor áttértek a latinbetűs román ábécére. A független Moldáv Köztársaságtól elszakadó, nemzetközileg nem elismert, orosz lakosságú Transznisztria azonban továbbra is a cirill alapú moldáv ábécét használja mind a mai napig.
4. tévhit – a cirill ábécét I. Péter orosz cár találta ki
A tévhit abból a tényből alakult ki, hogy valóban I. Péter volt az, aki a cirill betűk eredeti, díszes alakját egyszerűsítette, közelítette a latin betűkhöz. A cél az volt, hogy a nyomdák egyszerűbben tudjanak orosz nyelvű szövegeket kinyomtatni. Az eredeti díszesebb betűrajzok azonban mind a mai napig használatban vannak az egyházi szláv nyelvet használó egyházakban. Tehát I. Péter csupán egyszerűsítette a betűk rajzolatát, és semmilyen önálló ábécét nem talált ki.
5. tévhit – a szláv cirill ábécé egységes
Nem az, mint ahogyan a latin ábécé sem az. A cirill ábécének változatai vannak: orosz, ukrán, belarusz, ruszin, bolgár, szerb, macedón, montenegrói, sőt külön egyházi szláv is (ezek csak a szláv cirill ábécék). Bár igaz, hogy a cirill ábécé egyes változatai között kisebb a különbség, mint a latin ábécé egyes változatai között.
6. tévhit – a magyar hibák
Hosszú éveken keresztül Magyarországon az a tévhit élt és még most is él, hogy a cirill ábécé egyetlen változata az orosz. Így bevett szokás volt az összes cirill betűs nevet az orosz alapján átírni. Így lett például a magyar sajtóban a volt ukrán miniszterelnökből “Tyimosenko”, pedig neve helyesen Timosenko (Тимошенко). Így lett Koprivstica (Копривщица) bolgár üdülőhelyből “Koprivscsica”, vagy a bolgár fillérből sztotinka (стотинка) helyett tévesen “sztotyinka”. A bolgár kommunista politikust, Georgi Dimitrovot (Димитров) csak az mentette meg a “Gyimitrovvá” válástól, hogy volt Budapesten egy jelentős tér róla elnevezve. A Schmitt-ügy kapcsán ismertté vált bolgár olimpiai sporttörténész neve is Nikolaj Georgiev, s nem “Nyikolaj Georgijev”.
Ma már a helyzet annyiban változott, hogy egyre kevesebben ismerik a cirill betűket Magyarországon, így már nincsenek oroszos hibák sem olyan gyakran. A mai szabvány szokás, hogy a lapok meg sem próbálják alkalmazni az átírást, hanem egyszerűen az angol forrás angol átírását használják, ami ellenkezik a magyar hagyománnyal. Például néhány nevezetes szerb nevének magyar változata: Az aradi tizenhárom vértanú közül a szerb születésű Damjanich János ugyanazt a betűt „cs”-vel használta, az énekes-dalszerző Zorán Sztevanovity pedig „ty”-vel.
Magyarországnak volt szerb származású miniszterelnöke is (1946-ban a Népbíróság golyó általi halálra ítélte), ő a problémát úgy oldotta meg, hogy “magyarosította” a nevét mielőtt belépett volna a nagypolitikába, így lett eredetileg Sztojakovich Dimitrije (Димитрије Стојаковић) helyett Sztójay Döme. (Forrás: Dátum: 2012-05-01 Szerző: Max Birca)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése