Brocky Károly olajfestménye, 1850 körül
Kmety György (Felsőpokorágy, 1813. május 24. – London, 1865. április 25.) honvédtábornok, a török hadseregben Iszmail pasa néven dandártábornok.
Nemesi címerrel rendelkező, de vagyontalan evangélikus lelkész fiaként született. Apja 1818-ban meghalt, ezután jóval idősebb bátyja, Pál nevelte. Mivel Késmárkon kerülte az iskolát, bátyja Székesfehérváron katonai iskolába járatta. 1833-ban a 19. császári és királyi gyalogezredbe állt közlegénynek. 1847 végén Radetzky tábornagy itáliai hadseregében szolgált ezredsegédtisztként, főhadnagyi rangban. Századosként került át az alakuló honvédseregbe 1848. október 1-jén, a Győrben alakuló 23. honvédzászlóaljhoz vezényelték. Jelentős szerepet játszott a zászlóalj szervezésében, mert a kijelölt zászlóaljparancsnoka betegségre hivatkozva nem vonult be. Négy század élén csatlakozott a Móga táborába igyekvő Kossuth Lajoshoz és részt vett a schwechati csatában. Helytállásáért Kossuth november 1-jén a zászlóalj parancsnokává nevezte ki. December 16-án a parndorfi ütközetben egységével visszavert egy lovassági támadást, ezért alezredessé léptették elő. 1849. január 5-étől egy dandár, majd 1849. február 15-étől egy hadosztály vezetésével bízták meg. A kápolnai csatában fedezte a magyar csapatok visszavonulását és 1849. február 28-án a mezőkövesdi ütközetben győzelmet aratott Franz Deym vezérőrnagy dandárja felett. 1849. április 14-én ezredesi rangot kapott. Buda visszavételekor (1849. május 4. – május 21.), a vízivárosi oldalon ő irányította ostromot. A május 4-ei vízvédmű elleni rohamban megsebesült. Buda bevétele után önálló hadosztályparancsnokként a Rába vonalának megszállását kapta feladatul. Június 13-án pályafutásának legfényesebb győzelmét aratta, a csornai ütközetben legyőzte Franz Wyss vezérőrnagy dandárját, és június 26-án ezért megkapta tábornoki kinevezését. A június 27-ei ihászi ütközetben vereséget szenvedett Edler von Warensberg altábornagy csapataitól. Ezzel a császáriak elvágták Görgey Artúr fel-dunai hadseregétől, ezért átvezényelték a délvidéki hadszíntérre. Az erőltetett menet ellenére későn érkezett, hogy a július 14-ei kishegyesi ütközetben érdemi szerepet játszhasson. Augusztus 9-én seregével csatlakozott a Temesvár mellett álló magyar főerőkhöz. A temesvári csatában a balszárnyon sikeresen nyomult előre, de a többi seregrészben elfogyott a lőszer, ami miatt végül ő is visszavonulásra kényszerült. Az augusztus 15-ei lugosi ütközetben sikeres utóvédharcot vívott a császáriakkal, majd csatlakozott Vécsey tábornok csapataihoz.
A világosi fegyverletétel után Törökországba menekült, és Iszmail néven belépett a török hadseregbe, ám a közhiedelemmel ellentétben nem vette fel az iszlám vallást. A törökök megbecsülték, elismerték és felkérték a török hadsereg modernizálására, melyet Kmety végrehajtott. Bemmel együtt a szíriai Aleppóba került, ahol részt vettek 1850 októberében egy súlyos zavargás leverésében. Bem halála után Londonba távozott. Itt született meg első önálló műve, amely Görgey Artúr emlékirataira válaszul készült. A krími háború kitörésekor visszatért Törökországba. 1854. augusztus 6-án részt vett a kuruderei ütközetben. 1855-ben részt vett a karszi erőd védelmében Muravjev orosz tábornok ellen. A szeptember 29-ei orosz támadás visszaverésében komoly szerepet játszott Kmety. Ennek a napnak az eseményeiről írta második könyvét. Amikor az erőd parancsnoka, Williams tábornok a vár megadása mellett döntött a készletek kimerülése miatt, Kmety és Kohlmann József - egykori honvéd ezredes - átvágták magukat az ostromlókon 1855. november 24-én. Karszi tevékenységért a török kormányzat kitüntette.
1860-ban a libanoni zavargások idején a török segélycsapatok parancsnoka volt. A libanoni rendezés körüli politikai játszmák, valamint egyre súlyosbodó betegsége miatt 1861-ben nyugdíjba vonult és Londonban telepedett le. A török kormány nyugdíjat folyósított részére, sőt el is temettette a londoni Kensal Garden temetőbe. Sosem nősült meg, gyermektelenül halt meg. Testvére, Kmety Mihály leszármazottai ma is viselik a Kmety nevet.
A törökök megbecsülésük jeleként halála után az Isztambul-harbiiyei Katonai Múzeum és Kulturális Parkban mellszobrot állítottak neki. E mellett a török állam "fényes érdemei elismeréséül" emlékművet állíttatott a londoni Kensal Green Cemetyben lévő sírja fölé. (Wikipedia alapján)
Kérdéseim: Vajon mi lett volna az iskolakerülő Györgyből, ha nem küldik büntetésből katonai nevelőintézetbe? És vajon akkor mi lett volna belőle, ha kicsit szorgalmasabban tanul?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése