Óvodások készülnek az udvarra. Az egyik sehogy se boldogul a cipővel. Erre odament neki segíteni az óvónéni. Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kissrác azt mondja: –Óvónéni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a kissrác lábára. Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
–Ez nem is az én csizmám!
Az óvónő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját: – ... hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket: –Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek: –A csizmámban!
Amit a mai nők szépségápolás címén magukkal művelnek, azért egy használtautó-kereskedőt lesittelnének!
Megérkezik a fáradt utazó, leszáll a vonatról, kérdezi az állomásfőnököt:
–Mondja, hol van itt a falu?
–Ezen a bekötőúton elindul, és három kilométer múlva ott lesz.
–Nem tudták volna egy kicsit közelebb tenni az állomást a faluhoz?
–Tehettük volna, de akkor messze lenne a sínektől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése