A városok napjának nyilvánították november 8-át. Két verssel és a két költő szülővárosában (Szeged, Miskolc) található szobrával tisztelgek a városok előtt. E mellett Miskolc két ismert nevezetességét is bemutatom blogom olvasóinak.
Juhász Gyula: Nagyvárosok magánya
Ismeritek a bérházak magányát,
Kongó szobák sötétes odvait?
Minden oly álmos, bágyatag, avitt,
Komor falon a járók árnya száll át.
Ismeritek a bús vasárnapot,
Mikor távol zenén álmodozva,
Sötét óráknak nincsen vége, hossza
S álmot szövünk, mint hálót sző a pók?
Ismeritek az őszi éjszakát?
A nagy udvar mélyén platánfa gyérül,
Álmodozva lustán fényrül, színrül, égrül.
S míg elfog a derű nosztalgiája,
Zokogni hallod halk eső dalát
S elalszol fáradt gyásszal, összefázva.
Szabó Lőrinc: Város (részlet)
Házak, paloták, esti fény.
Isten mezejéről jövök én.
Házak, paloták, palotasorok,
szépek, büszkék, hatalmasok.
Házak, paloták, kövek, kövek –
Hol hajtom le a fejemet?
Házak, paloták, éji fény.
Társtalan csavarog a jövevény.
Házak, paloták, palotasorok,
mint kő-hegyláncok, olyanok.
Kő-hegyláncokban kő-szivek –
Mit is vártam én tőletek?
A Szinva-patak kulcsos hídja; Földes Ferenc Gimnázium
(fotó: 2013. június 4.)
(fotó: 2013. június 4.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése