1222.
április 24-én adta ki II. András Fehérváron az Aranybullát, a rendi állam
magyar jogrendszerének legfőbb tartóoszlopává váló oklevelet, ami a rajta függőhitelesítő pecsétről, az aranyból készült díszes bulláról
kapta nevét.
Az Aranybulla kiadásának előzménye a II. András
kormányzása által kiváltott általános elégedetlenség kirobbanása volt, mely
szinte minden joggal bíró társadalmi réteget érintett. A bárók körében az
váltott ki feszültséget, hogy András velük szemben külföldi bizalmasainak juttatott
számos pozíciót, illetve, hogy szorult anyagi helyzetében a szaracénoktól és a
zsidóktól kért pénzügyi segítséget, akik az uzsora révén jelentős befolyást
szereztek a magyarországi sókereskedelemben. A szervienseket a királyi befolyás
hanyatlása más oldalról érintette negatívan, ők elsősorban jogaik sérelmét, a
bárók hatalmaskodását rótták fel Andrásnak, aki a királyi vármegye gyengülése,
a birtokok elosztogatása után egyes vidékeken már semmilyen befolyással nem
rendelkezett.
A sérelmekből eredő feszültség eredményeként az
érdekszövetségre lépő különböző társadalmi csoportok az 1222. évi törvénylátó
napokon rákényszerítették II. Andrást követeléseik elfogadására és törvénybe
iktatására Ezeket összegezte a kiadott Aranybulla.
Aranybulla - ellenállási záradék
"Hogy ezen engedményünk
és rendelésünk mind magunk, mind utódaink idejében örökké érvényes legyen, hét
oklevélpárba irattuk és arany pecsétünkkel megerősítettük; úgy, hogy egy pár
küldessék pápa úrnak, második a János vitézeknél, harmadik a templomosoknál,
negyedik a királynál, ötödik az esztergomi káptalanban hatodik a kalocsaiban,
hetedik a nádornál őriztessék, úgy hogy ez az írást mindenkor szeme előtt
tartván, se ő ne tévedjen le a felebb mondottak valamelyik pontjáról, sem a
királyt vagy a nemeseket vagy másokat ne engedjen letévedni. Hogyha pedig mi,
vagy utódaink valamelyike bármikor ezen rendeletünk ellen véteni akarnánk,
álljon szabadságukban ezen levél erejénél fogva, minden hűtlenségi vétek
nélkül, mind a püspököknek, mind más uraknak s az ország nemeseinek, öszvesen
és egyenként, jelenleg és a jövőben nekünk és utódainknak ellenállani és
ellenmondani örökre."