Ebben a változékony időben édesanyám egyik kedves tanítványának, Barbócz Ildikónak az Esőmuzsika c. verseskötetét (Eger, 2000) olvasgattam. Néhány verse nagyon aktuálisnak tünt, közülük mutatok be két nekem kedveset.
EGY DÉLUTÁN NÉGY KÉPBEN
fura szürke
ákombákomok:
felhőalakzatok
sűrű esőcseppek
szétfolyó rajza
az ablakon
hét színből az égre
föl-fölfeszíti
magát a szivárvány
fűszálakon, ágakon
mosolyként az arcodon
ott vibrál a napsugár
BIZTATÓ
fényesül az ég, búvik a sötét
kidobott játék, mit űz a zöld szél
a felhők szakadozott vásznak
ébredeznek lassún az árnyak
friss illatú ligetek várnak
égetik szívemet a vágyak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése