Három ősi, ma már jobbára betemetett
folyó szelhette át egykoron a Szahara sivatagos területét, vízben és
növényzetben gazdag természetes útvonalat kínálva a modern ember őseinek,
amikor hozzávetőleg százezer évvel ezelőtt megkezdték kiáramlásukat Afrikából -
állítják a Hulli Egyetem tudósai.
A PLoS ONE című tudományos
kiadványban közzétett tanulmányuk szerint elegendő bizonyítékot találtak arra,
hogy 130–100 ezer évvel ezelőtt három kiterjedt folyórendszer létezhetett
Észak-Afrikában. A brit tudósok olyan számítógépes modellt alkottak az akkor
fennálló természeti és légköri adottságok figyelembe vételével, amellyel
egyebek között kiszámították, hogy a monszunidőszakokban mennyi csapadék
hullhatott a 12 millió négyzetkilométernyi területre. A program kimutatta, hogy
az esőzések a határa mostani monszunövezetnél több száz kilométerrel északabbra
húzódott.
A modell a topográfiai adatok
segítségével azt is felvázolta, hogy a csapadék milyen úton-módon távozhatott
el a térségből. A víz három, ma már javarészt kiszáradt folyót táplált: az
Irharhárt, a Szahabit és a Kufrát. Amikor a sivatagot teljes hosszában
keresztülszelő folyók megteltek, akkorák lehettek, mint a Missouri vagy a
Rajna, és egyfajta "zöld folyosókat" alkottak északi irányban, a
Földköz-tenger felé. Vízgyűjtő területük azonban lényegesen szélesebb volt,
például az Irharharé, amely a három közül a legnyugatabbra kanyargott, akár
száz kilométeres is lehetett. Medrük mentén hatalmas kiterjedésű lagúnák és
lápok képződtek, természetes életteret biztosítva növényeknek és állatoknak.
A kutatók úgy vélik, hogy a Homo
sapiens hordái ezeket az ősi, az évezredek során a homokdűnék által befedett
folyókat követve - legnagyobb valószínűséggel az Irharhar nyomvonalán haladva -
indulhattak el Afrikából, hogy aztán szétszóródva betelepítsék a Földet.
"Izgalmas belegondolni, hogy százezer évvel ezelőtt három nagyobb folyam
kígyózott keresztül a szaharai sivatagon egészen a Földközi-tengerig, és őseink
ott vonulhattak partjaik mentén" - mondta Coulthard.
A tudósok zöme egyetért abban, hogy
a mai ember ősei 125-100 évvel ezelőtt kezdték elhagyni Afrikát. Mindmáig vita
van azonban arról, hogy vándorlásuk során milyen útvonalat követtek, és hogyan
tették meg a több ezer kilométeres utat. Egyes feltételezések szerint először a
fekete földrész nyugati partján haladtak végig, majd a Földközi-tenger mentén a
Közel-Kelet felé vették az irányt. Mások szerint a Nílust követték, hogy aztán
elérjék a Délnyugat-Ázsia és Afrika találkozásánál fekvő, zömmel sivatag
borította Arab-félszigetet. Akadnak olyan kutatók, akik azt állítják, hogy a
hordák többféle irányba kerekedtek fel, és nem egyszerre, hanem különböző
időpontokban.
A Közép-Afrikából szétszéledő
törzsek számára kézenfekvőbb lett volna egyenesen keresztülvágni a sivatagon,
amely azonban a Föld egyik legszárazabb térségeként rendkívül nehéz, embert
próbáló terep. Az ősi "zöld folyosók" mindazonáltal megoldást
kínálhatnak a dilemmára, hiszen elegendő táplálékot és vizet biztosíthattak a
vándorló hordáknak. Ráadásul régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a
Szaharában valaha települések léteztek, alátámasztva azt a feltételezést, hogy
az ősi folyók lényegesen nagyobbak voltak a maiaknál, és mindig lehetett bennük
víz.
A kutatás vezetője megemlítette,
hogy az Irharharnál végzett ásatások során találtak olyan kőszerszámokat,
amelyek abból az időszakból származnak, amikor a Homo sapiens ősei
elindulhattak hódító vándorútjukra. Coulthard nem zárta ki, hogy mélyen a homok
alatt, a másik két folyó mentén is feltárhatnak hasonló leleteket. (Forrás: Rchpoi Hírek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése