Kutatók újabb bizonyítékot találtak arra, hogy a delfinek „neveken” szólítják egymást.
Az eredmények szerint a tengeri emlősök egyedülálló füttyöket használnak egymás beazonosításához. A St. Andrews Egyetem csapata kiderítette, amikor az állatoknak saját hangjukat játsszák vissza, reagálnak rá. A kutatást a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóirat közölte.
Vincent Janik elmondta, "a delfinek olyan háromdimenziós környezetben élnek a nyílt tengeren, ahol semmiféle tereptárgy nem segíti őket, és csoportként együtt kellene maradniuk. Ebben a környezetben nagyon hatékony rendszerre van szükségük, hogy tarthassák egymással a kapcsolatot.”
A szakemberek hosszú ideje gyanították, hogy a delfinek egyedi füttyöket alkalmaznak, az emberi névhasználathoz nagyon hasonlón módon. A korábbi vizsgálatok során feltárták, hogy eme hangokat az emlősök gyakran használják, és ugyanazon csoport delfinjei meg tudják tanulni és le tudják másolni a szokatlan hangokat. Ám ez az első alkalom, hogy az állatok „nevükre” adott reakcióját tanulmányozták.
Ehhez a kutatók nyomon követtek egy csapat palackorrú delfint, és rögzítették az egyes egyedek hangjelzését. Ezt követően a hangokat víz alatti hangszórókkal visszajátszották nekik. Janik elmondta, lejátszották a csoportban lévő állatok füttyeit, majd repertoárjuk egyéb füttyögéseit, illetve más populációk - melyekkel soha életükben nem találkoztak még – hangjelzéseit. Kiderült, hogy az egyedek csak saját hangjelzésükre reagáltak, méghozzá úgy, hogy visszafüttyögték ugyanazt a jelet.
A csapat úgy hiszi, a delfinek az emberekhez hasonlóan járnak el: amikor „nevüket” hallják, reagálnak. Janik szerint eme képesség valószínűleg azért fejlődött ki, hogy az állatok kiterjedt víz alatti élőhelyükön csoportban tudjanak maradni. „Az idő nagy részében nem látják egymást, víz alatt nem tudnak szaglászni – ami az emlősöknél a fajfelismerés egyik fontos érzékszerve -, ezenkívül általában nem maradnak egy helyen, nincsenek üregeik vagy fészkük, ahova visszatérnének.”
A szakemberek úgy hiszik, ez az első alkalom, hogy mindezt megfigyelték egy állatfajnál, bár más tanulmányok korábban már azt sugallták, a papagájok némely faja szintén hangokkal különbözteti meg egy csoport egyedeit. Janik szerint ha felismerik, hogyan fejlődött ki eme képesség párhuzamosan a nagyon eltérő állatcsoportoknál, az sok mindent elárulhat arról is, hogyan tett szert a kommunikációra az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése