IV. Károly Kálvária felszentelésének évfordulójára - 1927. augusztus 15.

Kéttornyú templomáról messziről felismerhető a vulkanikus eredetű, mélyen a tóba nyúló, csaknem ezer éve lakott, 5 km hosszú, 3,5 km széles Tihanyi-félsziget.

            IV. Károly király magyarországi utolsó napjait Tihanyban töltötte 1921 október 26–október 31. között. Innen Madeira szigetére száműzték, ahol 1922. április 1-jén meghalt. 

            A IV. Károly Tihanyi Országos Emlékbizottság kezdeményezésére és szervezésében valósult meg a tihanyi kálvária. Építésének pénzügyi feltételeit a vármegyék biztosították. Az önálló vagy összevont vármegyék 1–1 stáció felállítását vállalták, mind a régi 63 vármegye nevében. Minden stációra felvésték az adományozó összevont vagy önálló vármegyék nevét, valamint, hogy milyen számú vármegyei határozat alapján történt a költségekhez való hozzájárulás. Az adományozó vármegyék címerét dombormű alakjában minden stációra felvésték. 

            A Kálvária építésének célja az volt, hogy miként Jézus Krisztus végigment a szenvedésteli keresztúton a Golgotára, ahol ellenségei keresztre feszítették, de harmadnapra föltámadt, úgy a keresztút stációi szimbolizálják Magyarország sorsát, keresztre feszítését, a király tragikus sorsát. 

            A Kálvária felszentelését Rott Nándor veszprémi püspök végezte 1927. augusztus 15-én. 1950-ig, amíg meg nem tiltották, a keresztúti ájtatosságot nagyhéten a kálváriánál végezték.

            1960. február 21-én kapta az akkori tihanyi bencés plébános, Vass Sándor Alberik a levelet, amelyben a veszprémi apostoli kormányzó hozzájárulása olvasható a kálvária lebontásához, mivel Veszprém megye "15 éves felszabadulását emlékmű felállításával óhajtja megünnepelni... Tekintve, hogy Tihanyba tervezik az emlékművet, a magam részéről helyeslem és támogatom azt az elgondolást, hogy a volt Károly király kálvária helyén állítsák fel. Dr. Klempa Sándor sk. apostoli kormányzó". 

            "1960. Május 3. Zetort fogtak a stációk elé, amelyeket kötéllel a traktorhoz kötöttek, s meghúzatva ledöntötték őket... A látványmegrendítő volt, a falu sírt. 
            Május 14. Az autódaru leszedte, a csapoknál kitördelte a három keresztet. ...

            Május 21. ... Vasfűrésszel lefűrészelték a három korpuszt, és teherautó hozta be őket a plébánia folyosójára. 

            Május 24. Kijött a kálváriára egy autódaru, és megkezdték elszállítani a kőkereszteket, a stációköveket.

            Május 26: A teherautók Veszprém irányában elhordták a keresztek kőanyagát, a kálvária helyéről minden eltűnt, semmi sem maradt ott, csak a keresztek mögött álló kőhalmok. A tihanyi kálváriának consummatum est. Bevégeztetett."

            Klempa Sándor apostoli kormányzó a lerombolt kálvária korpuszait először Zalaszentgrótra majd Sümegre vitette, ahol a temetőben felállították. A stációképek Veszprémbe kerültek, a Szent Margit-templomba. Az Alapítvány pénzén elkészíttették az új stációképeket a Szent Margit-templom számára, hogy a régi stációképek bármikor visszahozhatók lehessenek Tihanyba. 

            Dr. Mail József, tihanyi plébános 1988-ban elvi engedélyt kért a Veszprém megyei egyházügyi titkártól. A válasz: "A kálvária visszaállításának elvi akadálya nincs." 
1988. március 28-án megtörtént a kálvária új alapkő-letétele. 
Tihany község Önkormányzata és a Tihanyi Bencés Apátság létrehozta a IV. Károly Kálvária Alapítványt, amelynek célja, hogy a lerombolt kálváriát helyreállítsák. 

Ma újból látogatható a Visszhang-domb melletti Kálvária hegyen.

(A két képet 2012. augusztus 25-én készítettem.)