A Holdat nemcsak űrszondákkal
kutatták, hanem mindeddig ez az egyetlen olyan Földön kívüli égitest, amelyen
ember is járt. Az amerikai Apollo-program keretében először az Apollo–8
repüléssel sikerült Hold körüli pályára állnia embert szállító űrhajónak (1968.
december 24.). Majd az Apollo–11 űrhajósai, Neil Armstrong parancsnok és Buzz
Aldrin holdkomp-pilóta lettek az első emberek, akik holdkompjukkal sikeres
leszállást hajtottak végre (1969. július 20.), és küldetésük csúcspontjaként
kiléphettek a holdfelszínre a Nyugalom Tengerén (Mare Tranquilitatis). A
Szovjetuniónak is megvolt a maga holdprogramja, ám amikor nyilvánvalóvá vált
elmaradásuk az amerikaiaktól, felhagytak a költséges versennyel. Eközben az
Egyesült Államokban szintén pénzügyi okokból törölték az Apollo-program utolsó
három repülését, így eddig 12 amerikai űrhajósnak sikerült járnia a Hold
felszínén.
A Hold mint tulajdonnév a Föld
bolygó egyetlen kísérőjének (holdjának) neve. A Földtől való átlagos távolsága 384 402 kilométer ,
nagyjából a Föld átmérőjének 30-szorosa.. Átmérője 3476 kilométer ,
hozzávetőleg a Földének negyede. Ezzel a Hold a Naprendszer ötödik legnagyobb
holdja a Jupiter három holdja, a Ganümédész, a Kallisztó és az Io, valamint a
Szaturnusz Titán holdja után.
A felszíni nehézségi gyorsulás (és
így a testek súlya) körülbelül hatoda a földinek, így a rajta járó űrhajósok a
80–90 kg-os űrruhában is könnyedén tudtak mozogni, ugrálni. A légkör hiánya
miatt az égboltja teljesen fekete nappal is. Kötött keringése miatt mindig
ugyanaz az oldala fordul a Föld felé, és az innenső oldalán álló holdi
megfigyelő (például az Apollo űrhajósai) számára a Föld mindig ugyanott látszik
állni az égen (persze bolygónk ugyanúgy fázisokat mutatva elfogy és megtelik,
ahogy az a földi égen is látható a Hold esetében). A Holdról azonban a Földnek
nem mindig ugyanaz az oldala látszik.
A Hold különleges helyet foglal el
az emberiség kultúrtörténetében is. Az őskor és az ókor vallásaiban a Holdat
istenségnek tekintették. A legismertebb holdistenségek a görög mitológiabeli
Szeléné, vagy római megfelelője, Luna istennő, de az egyiptomiak Honszu
istenétől kezdve a maják Ixchelén át az észak-amerikai navahó indiánok Yoołgai
asdząąn istennőjéig tucatnyi kultúrában tisztelték istenként a
Holdat. Közelsége miatt már régóta vizsgálják; ennek fő módszere sokáig a
vizuális megfigyelés volt (szabad szemmel, majd távcsővel, eleinte a Földről,
majd műholdakról is). Így főleg domborzatáról gyűjtöttek mind részletesebb
adatokat.
A Holdat először egy szovjet
űrszonda, a Luna–1 érte el 1959-ben a Luna-program keretében, ez azonban még
csak elrepült mellette. Az első ember alkotta tárgy, amely valóban eljutott a
Holdra, a Luna–2 szonda volt, szintén még 1959-ben, a szonda egyszerűen
becsapódott a felszínbe és megsemmisült. A Luna–3 volt az első űreszköz, amely
közelképet készített a holdfelszínről, amikor elrepült mellette. Az első
sikeres sima leszállás a Luna-9 szondához fűződik, amikor 1966. február 3-án szállt
le sikerrel a Oceanus Procellarumon. Nem sokkal később, 1966. április 3-án a
Luna–10 lett az első szonda, amely Hold körüli pályára állt. (Forrás: Richpoi Hírek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése