Zsolt fiammal egyik kedves vitatémám, hogy szerinte a nők ugyanazon munkáért kevesebb bért kapnak. A kiváló Nők Lapját igazán nem lehet férfisovinizmussal vádolni. A 2011/20 (május 18)-i számában megjelent Oravecz Éva Csilla: A fizetési szakadék mítosza c. cikkéből mazsolázok válaszként.
„A mese arról, hogy a nők azonos munkáért nem kapnak azonos bért, az a sosem ürülő benzintartály, ami a feminizmus tüzét a mai napig táplálja. A nemi diszkriminációra való hivatkozást halljuk újra és újra, teljesen alaptalanul. Ha eljön az az idő, amikor nem lesz különbség férfi és nő fizetése között, akkor az azt fogja jelenteni, hogy a nők ugyanannyi munkaórában és ugyanolyan kockázatos vagy veszélyes munkaterületeken dolgoznak, és ugyanannyi áldozatot hoznak a munkájuk érdekében a magánéletük rovására, mint a férfiak. Ezt pedig vívmányként értékelni cinizmus volna.
A férfiak ugyanis ugyanazzal a végzettséggel valóban többet keresnek, mint a nők, de mindezt nagyon különböző (nagyobb kockázattal járó vagy fizikailag nehezebb) munkával, más hozzáállással (hosszabb munkaidő, több éjszakai műszak), és a munka megszerzésére tett másféle erőfeszítéssel (kevésbé vonzó helyszínek, például bányák, vagy olajfúró kutak, távolabbról bejárás, több költözés, külföldi munkavállalás) érik el. A munkaerőpiacon ezeket az extra körülményeket, kockázatokat és nehézségeket kell több pénzzel ellensúlyozni.
A legérdekesebb érvelés szerint annak a nőnek, aki délután négykor feláll a székéről az irodában, ugyanannyit kellene keresnie, mint annak a férfinak, aki kevésbé kényelmes körülmények között dolgozik, mert a nő munka után a gyerekeire vigyáz, és az is munka. De ilyen volna egy igazságos világ?”
A cikk írója szerint „a nemi egyenlőség a jövedelmek terén már régen megvalósult. Akadnak ugyan elkülönült esetek, a piacgazdaság azonban alapvetően azonos lehetőségeket biztosít a nőknek, vagyis a profitnak nincs neme”.
(Folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése