mikor rügy-házamból
e zöld burokból
társaimmal kifeslettem
az ég kékje
szikrázott felettem
a föld barnája
mosolygott alattam
zöld burkomba vissza
többé sose bújtam
az élet nektárját
mind magamba szívtam
míg egy októberi
bágyadt reggelen
sárgára aszottan, szédülten
lebegni kezdtem
társaim a földön
még súgtak valamit
érthetetlen
(Eger, 2004. október
Fotó - H. Barbócz Ildikó: Érsekkert, Eger)
Fotó - H. Barbócz Ildikó: Érsekkert, Eger)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése