Jövőre mindenkinek ajánlom a részvételt, mert aki nem volt még a Múzeumok Majálisán, nagyon meg fog lepődni a bőségen, az édekességek nagy számán, a műsorok, a bemutatók, a játszóházak változatosságán, és összességében a magas színvonalon, mely méltó volt a rendező Magyar Nemzeti Múzeumhoz.
Nekem a kedvencem a sárospataki Rákóczi Múzeum bemutatójához kapcsolódó tárogatószó volt. Nagy Csaba kellemes játéka felidézte a gyerekkoromat. Az 50-es években Sárospatakon a Gimnázium mellett, a Bodrog partján laktunk. Nyári estéken kiült a családunk a kertbe, és hallgattuk a vári templom tornyából a messzire elhallatszó kuruc nótákat. Szeretettel ajánlom a mai város- és intézményvezetők figyelmébe ennek a kedves hagyománynak a felújítását.
A színpadon nagyszerű műsorok szórakoztatták a kicsiket, nagyokat, de a bemutató pavilonok között is gyöngyszemekre lehetett bukkanni. Nekem szívem csücske a magyar-horvát kapcsolat, hiszen 800 évig közös hazában éltünk, és a két nép dicső történelme, mentalitása szinte azonos. Ezért is írtam Horvátországról útikalauzt. A majálison élmény volt hallgatni a Horvát Kulturális Egyesület - 1999. március 11-én alakult - Kajkavci együttes (Fertőhomok) fellépését. Színvonalukat jellemzi, hogy a lehető legmagasabb elismerések birtokosai (KÓTA díj, Arany Páva Nagydíj).
A zebegényi Szőnyi István Múzeum igazi csemegével rukkolt elő, egy kamionban Szőnyi István: Itáliai képek c. kiállítását lehetett megtekinteni. Közülük legjobban Fiumicino - Kikötői öböl c. alkotása tetszett.
A Magyar Nemzeti Galéria Méhes László fürdőzőket ábrázoló - itt viccesen feldolgozott - képére én is felkerültem.
Kipróbáltam a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény nagyszerű ötletét, milyen érzés a részegséget előidéző szemüvegben téblábolni. (Vége)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése