A lakásba berepülő rovarok ellen nem csak vegyszerekkel vagy esztétikusnak éppen nem mondható szúnyoghálóval védekezhetünk. Vannak ezeknél sokkal hatásosabb természetes módszerek is, amelyek ráadásul a balkont is üde zöldbe és színesbe borítják!
A szegfűt szinte a rózsával egy lapon emlegethetjük, ha a legnépszerűbb vágott vagy kerti virágokról beszélünk. A hatalmas rózsabokrokkal ellentétben a szegfű cserépben vagy balkonládában is jól érzi magát, sőt, a rovarokat is távol tartja az otthonunktól.
A szegfű inkább a hűvöset, de a világos, napos helyeket kedveli, széltől, huzattól mindenképpen óvni kell a karcsú, magas szárú virágot! A tápanyagigénye viszonylag nagy, fontos számára a minőségi virágföld és a rendszeres tápoldatozás ahhoz, hogy megfelelően fejlődjön. A szegfű igazán "iszákos" növény, gyakori öntözést igényel, de a cserepében soha ne álljon a víz! A szegfű (Dianthus) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjéhez, ezen belül a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjához tartozó nemzetség.
A szegfű nemzetség igen népes, a mintegy 300 faj főleg az északi félgömb mérsékelt övi területein terjedt el, géncentrumuk a Földközi-tenger környéke.Valamennyi szegfűre jellemző a forrt, cső alakú, sokerű csésze, legfeljebb a cső közepéig érő 5 cimpával, alján pedig pikkelyszerű fellevelekkel. Általában fénykedvelők.
A szegfű már az ókorban is népszerű volt, a Római Birodalomban Jupiter virágát tisztelték benne. Az európai középkorban az állhatatos szerelem, a házasság jelképeként szerepelt; Rembrandt egy híres képe is ekképpen ábrázolja. Manapság gyakran ajándékozzák anyák napján, esküvőkön, évzárókon és természetesen a szerelmesek.
Latin eredetű angol neve – carnation – egyben a csodálatra, szerelemre, hálára is utal. Spanyolország nemzeti virága, a Baleár-szigeteken az autonóm tartomány jelképe. Portugáliában az 1974-es vértelen hatalomátvétel névadójává vált (Szegfűs forradalom).
Közép-Európában több fehér virágú, rojtos szirmú, bennszülött szegfűfajjal találkozhatunk. Közös ősüktől feltehetően a jégkorok után váltak szét, de megjelenésük igen hasonló maradt. A Magyar-középhegység sziklagyepeiben például a német szegfű alfajai helyettesítik egymást. Tájanként, illetve élőhelyenként más-más kisfaj jelenik meg.
Mint mindenben, a szegfűk között is találunk „magyarokat”. Van, amit kimondottan rólunk neveztek el (pl: Magyar szegfű – Dianthus pontederae), van amit velünk kapcsolatban. Az István király-szegfű (Dianthus plumarius ssp. regis-stephani) a Dunántúli-középhegység nyílt dolomit sziklagyepeinek fokozottan védett faja. Keskeny, szúrós végű, viaszos levelei ezüstös párnákat képeznek. Virágzása május végétől decemberig, az első kemény fagyokig tart, de aszályos nyarakon szünetelhet. Kecses, rojtos-sallangos virágai igen illatosak, különösen a lepkéket vonzza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése