NOSZTALGIA - Főszezon 2012. - szeptember 29-30.

Turisztikai, gasztronómiai kiállítás és vásár. 

Fővendég: Miskolc és Kassa.

      A rendezők szerint tavaly mintegy 50 ezer vendég látogatta meg a Budai Várban a kétnapos rendezvényt. Az idén az ideális időjárás és a látottak alapján nyugodtan állítom, többen voltak. (A fenti képen a kisebb, az alsó szint látható. Szavoyai Jenő szobra után található a színpad.)

       A turisztikai kínálat messze elmaradt az általam várttól, a gasztronómiai meg messze felülmúlta azt. A rendezők kiváló műsorról gondoskodtak, de nem jól kalkuláltak az idővel, mert délutánra már egy órás csúszással zajlottak a fellépések. Én a gyönyörű ruhában fellépő miskolci Szinvavölgyi Néptáncegyüttest, az 1990-ben alakult, és vidéki viszonylatban kiemelkedő színvonalú Miskolc Dixiland Band együttest, valamint az X Faktor néhány ismert alakját láttam-hallottam (Baricz Gergő, Kocsis Tibi, Muri Enikő, Takács Nikolas, Vastag Csaba, Wolf Kati).

            Sajnos a közönségről nem sikerült képet készítenem, pedig érdekes lett volna összehasonlítani, hogy mennyire más életkorú, érzelmi szintű, ital általi befolyásoltságú emberek nézték-hallgatták a néptáncot, mint az X Faktort. (A képen X Faktoros rajongók hagyták abba az üveg körbeadását egy fotó kedvéért.)

            Észrevettem, hogy egy fotós a színpad sarkára felállva a közönséget örökíti meg. Én is odamentem az alkalmi bejárathoz (ahol jöttek-mentek az emberek), és egy rágógumizó egyenruhás embernek megmutatván az újságíró igazolványomat, kértem, hogy engedjen be 5 métert egy kép elkészítésére. Megtagadta. Erre megkérdeztem, hogy miért. Mire ő: „Mert én így döntöttem. Csináljon alulról!”. Erre mondtam, felírom a nevét, ami látható módon lógott a derék magasságban. Ezt letakarta, és mondta, menjek innen! De én kitartottam, hogy jogom van megtudni, ki intézkedett. Kisebb szóbeli huzavona után a letakarást elengedte, így tudok majd reklamálni a főnökeinél: Erős István, 129. számmal is ellátott kisember, aki magát nagy hatalommal érezte felruházva.

      Elképzelhetetlen:

1. hogy az Őrmester Security engedélyezi, hogy az emberekkel érintkező alkalmazottai rágógumizzanak,

2. hogy az Őrmester Security tejhatalommal ruházza fel az embereit,

3. hogy az Őrmester Security arra utasítja az embereit, hogy a sajtó képviselőit, akik a reklámot csinálják az őket megbízóknak, az őket vastagon megfizetőknek (!), ne engedjék dolgozni kedvük szerint,

4. hogy annyira buta embereket alkalmaz az Őrmester Security, hogy ne fogják fel, hogy egy nagy létszámú, szűk helyen összetorlódott közönséget alulról nem lehet fényképezni.

Természetesen reklamáltam levélben. 24 órán belül megjött a válasz. Íme:

Tisztelt Batár Úr

Megkaptuk levelét, köszönjük az észrevételét.

Az Ön által jelzett időben, a színpad és a back stage területe a közönség elöl elzárt területen védett zónában volt. Természetesen azokat a kifogásokat, melyet munkatársunkkal szemben kifogásolt, külön figyelemmel és kellő alapossággal vizsgáljuk. Az Ön által leírt panasz alapja  megalapozott és ez a viselkedés melyet munkatársunk elkövetett a cégünk irányelveivel, etikai kódexünkkel ellentétes. Vizsgálatot ez ügyben megkezdtük.
A munkatársunk viselkedése miatt kérem szíves elnézését, az Őrmester Nyrt. nevében.
Egyeztettem a rendezvény fő szervezőjével. A megbízónk külön egy személyt engedett a területre, és a színpadra. Ő volt a saját sajtósuk. Igaz az első két alkalmat követően az engedéllyel rendelkező munkatársát is megkérték, hogy ne menjen fel a színpadra. Abban az esetben, ha Ön passzal, VIP belépővel, és a rendezvény vezetője által jóváhagyott engedéllyel rendelkezik, munkatársaink ugyan úgy segítették volna a munkáját, mint más a rendezvényen résztvevő több tucat háttérmunkatársnak. Ebben az esetben hogy a beléptetését megtagadták, és munkáját e tekintetben korlátozták az intézkedés megalapozott volt.
Szeretném ha közel 23 éves cégünkről alkotott képét nem egy ember moráletikai viselkedése, hanem az Ön levelében említett szakmaiság pozitív megnyílvánulása alapozná meg.
Abban az esetben, ha válaszom nem volt teljes körben kielégítő, úgy tisztelettel megkérem, keressen telefonon. Készségesen állok mindenben rendelkezésére.
Tisztelettel:

Vári Tibor

minőségügyi ellenőrzési munkatárs

ÖT ÉVE ÍRTAM - A világ legidősebb olimpiai bajnoka a 100 éves Tarics Sándor

            Századik születésnapja alkalmából Tarics Sándort, a világ legidősebb élő olimpiai bajnokát köszöntötte a Magyar Olimpiai Bizottság és a hazai vízilabda-szövetség, valamint levélben Orbán Viktor miniszterelnök.

            A kaliforniai otthonától alig néhány száz méterre rendezett – a MOB beszámolója szerint – családias hangulatú ünnepségen Szabó Bence főtitkár egykori "iskolatársként" – 50 évvel Tarics Sándor után ő is az Árpád Gimnáziumba járt –, olimpiai bajnoktársként és a MOB nevében méltatta az 1936-os berlini olimpia aranyérmesét. Elmondta, hogy a kint töltött néhány napban sokat tanult tőle, bölcsessége, kisugárzása mélyen megérintette és reméli, hogy barátjának tekintheti. A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke levélben köszöntötte az 1949 óta San Franciscóban élő Tarics Sándort, aki - amint az a MOB-közleményben olvasható - könnyekig meghatódott, amikor felolvasták Borkai Zsolt gondolatait, jókívánságait.

            Orbán Viktor levelében azt is kiemelte, hogy az emberségnek és a jóságnak erre a magaslatára csak kevesek jutnak fel, majd azt írja: "Ön azonban, ez alatt a 100 év alatt más csúcsokat is meghódított: az olimpián, az építészetben lenyűgözte a világot. A magyar leleményesség példájaként megtalálta és kihasználta azokat a lehetőségeket, amiket mások észre sem vettek. Jobbkezesként bal kézzel dobott góljai ugyanúgy döntő fontosságúak voltak, mint az az ötlete, amellyel épületek százainak és emberek tízezreinek óvta meg épségét a földrengések alatt."

            Az elérzékenyülés csak fokozódott az ajándékok átadásakor. A nevével hímzett válogatott fürdőköpenyt, inget, egy üveg 1994-es, díjnyertes Tokaji bort és könyvet (Magyarok az olimpiai játékokon 1896-2012) kapott ajándékba, de az Árpád Gimnáziumból is kedveskedtek neki. Kemény Dénes, a Magyar Vízilabda Szövetség elnökeként kiemelte: büszkék lehetnek arra, hogy magyar a világ legidősebb olimpiai bajnoka.

            "Sokak számára talán meglepetés, hogy egy olyan kis nemzet, mint a magyar tudhatja magáénak a legidősebb olimpiai bajnokot a földön. Az már kevésbé meglepő, hogy vízilabdázó, mert minden negyedik magyar olimpiai bajnok pólós" – tette hozzá a válogatott szakvezetőjeként korábban három olimpiai bajnoki címet begyűjtött sikerkapitány. Kemény Dénes szerint Tarics Sándor az igazi megtestesítője a tipikus magyar pólósnak, aki a sport mellett a tanulást is kiemelten fontosnak tartja és orvosként, jogászként vagy éppen építészként legalább annyira sikeres lesz, mint vízilabdázóként. Ajándéknak egy különleges, bekeretezett tablót nyújtott át, amelyen mind a kilenc magyar olimpiai vízilabdaarany megjelenik, középen Tarics Sándorral. Kemény Dénes meghívta az ünnepeltet a jövő évi, budapesti vízilabda Eb-re és a 2021-es vb-re.
(Bejegyeztem: 2013-ban)

NOSZTALGIA - A paloznaki polgármesterről írtam 2011. szeptember 27-én

Gondoltam, ha már a blogomban megírtam a Paloznaki Falunapokról az élményeimet, felhívom a Polgármesteri Hívatal figyelmét is, hátha hasznát veszik. Levelemet 10.51-kor küldtem el e-mailben. Czeglédi Ákos polgármester válasza 13.21-kor már meg is érkezett: "Külön köszönet a korrekt észrevételekért és kritikáért".

A gyors és elfogadó válasz meglepett, mert a közigazgatásról és az abban szereplőkről nem mindig ilyen jók a tapasztalataim. Gratulálok a településnek a polgármesterükhöz!

A kép a Polgármesteri Hivatal épületét mutatja, előtérben a XIX. sz. elején épült fazsindelyes borítású református haranglábbal.

NOSZTALGIA - HAT ÉVE TÖRTÉNT Romantikus Reformkor Balatonfüreden - 2012. szept. 22-24. (3/3)

          Akik nem ismerték eléggé Balatonfüred reformkori nevezetességeit, részükre lehetőség volt a nap folyamán két alkalommal is vezetett városnézésen részt venni.

          Kiválóan sikerült a báli hangulat felidézése. Megtudtuk, hogy a Reformkorban a bálok előtt a gyerekeknek rendeztek bált, akik hasonló ruhákban ropták a táncot, mint 11 óra után a felnőttek.

          A Junior Prima-díjas in Medias Brass fúvósegyüttes 2010-ben alakult. Az öt tag mellé vendégzenészeket is hívtak (érdekesség: csak férfiakból állt a zenekar), így még tökéletesebben szólt a muzsika. A Reformkor kulturális, társadalmi átalakulását mutatták be a zenében (karmester: Balogh Sándor). A valamikori vizilabdázó és orvosi végzettségű, de most a Magyar Állami Operaház állandó vendége, Habetler András operaénekes összekötő szövegével igazi ismeretterjesztést is végzett.

          Megszólalt a Cári-Oroszország, a széttagolt Itália, a magyarországi zsidóság, az amerikai álom, ahol a cipőpucoló fiúból is lehetett milliomos (ennek illusztrálása látható a képen). A kiváló tárogatójáték, Brahms: V. Magyar Tánc, Farkas Ferenc: Magyar táncok c. darabok, a Monti Csárdást hihetetlen bravúrral tubán előadó Bazsinka József vastapsot kapott.

          A Reformkor idejében kezdtek a különböző társadalmi osztályok egymás kulturájára figyelni. A néptánc is ebben az időben került be a magyar köztudatba. Az 1995-ben alakult Csopak Táncegyüttes ebből adott ízelítőt.

          A Vitorlás téren igazi vásári gólyalábas parasztkomédiát láthattunk kiváló előadásban.

          A 2006 februárjában alakult Balatonfüredi Turisztikai Egyesületnek gratulálok a színvonalas, sokrétű és kiválóan megrendezett múltidéző napokhoz.

NOSZTALGIA - HAT ÉVE TÖRTÉNT Romantikus Reformkor Balatonfüreden - 2012. szept. 22-24. (3/2)

            Az Anna Bál és a Jókai Napok melletti kiemelkedő - a Reformkort idéző - rendezvénysorozatot az idén szeptember 21-23. között hetedik alkalommal rendezte a Balatonfüredi Turisztikai Egyesület több civil szervezet együttműködésével.

          A szervezők nevében Vászolyiné Dobrosi Ágnes, a Balatonfüredi Turisztikai Egyesület elnöke köszöntötte a jelen lévőket, és hossan sorolta a hónapok óta formálódó három nap megrendezésének legaktívabb tagjait. Dr. Bóka István polgármester 1825-től kezdődően felelevenítette Balatonfüred reformkori történetét. Majd gróf Bethlen István, a Magyar Páneurópai Unió elnöke, a rendezvénysorozat fővédnöke több nyelven köszöntötte a megjelenteket, majd megnyitotta a rendezvénysorozatot.

        A programok közül néhányon részt tudtam venni. Ezekről kívánok az olvasóimnak beszámolni.

          A szinpad környékén gyülekezőket a Szerenád Cigányzenekar fogadta. Kissé furcsa volt, hogy a sok férfi az egyik oldalán, míg az egy szem hölgy a másik oldalán állt a szinpadnak. Ez a kölönállás azonban egyáltalán nem érződött a játékukon. Mint mondták a bevezetőjükben: "Azért jöttünk, hogy nappali szerenádot adjunk", és örültek, hogy Balatonfüreden felléphettek.

          Nagyon szépen, szívhez szólóan játszottak, énekeltek operetteket, könnycsorgató magyar nótákat, pl: "Jajjjj, de szép kék szeme van magának". Sírt a prímás hegedűje, a cimbalom és a klarinét szólója is kiválóan sikerült.

          A felvonulók megérkezése vetett véget a koncerjüknek, mikor a Balatonfüredi Városi Fúvószenekar (Csincsi Ferenc karnagy) vezetésével megérkezett a korhű öltözetes felvonulás.

          A zenekar utána kis koncertet adott, szépen szólt például az egykori híres füredi prímás, Farkas Miska "Füredi induló"-ja is. A jobb-szélen látható fiatal dobos végig, megállás nélkül kiválóan "dolgozott". Nagyon sajnáltam, hogy nem volt, aki néha felváltsa.

          A Reformkori viselettörténeti bemutató komlettségre törekvését mutatta, hogy nem csak a polgári és a arisztokrácia ruháit mutatta be, hanem Magyari Ilona Zsuzsanna kékfestő ruhája, Madaras Csaba hófehér, bőújjú ingje, fekete mellénye, nadrágja, csizmája a népies viseletet reprezentálta.

Ereklyés Országzászló

1928. augusztus 20. Hatalmas tömeg előtt – a Szent István napi ünnepségek betetőzéseként, nemzeti adakozásból – felavatták a budapesti Szabadság téren az Ereklyés Országzászlót. A zászlórúdon félárbocra engedett nemzeti színű lobogó (rajta a magyar nagycímer és az „Így volt – így lesz” felirat) azt várta, hogy mikor húzzák fel, vagyis mikor áll helyre a magyarság és a magyar államiság egysége. Az Országzászló talapzatába összegyűjtötték a csonkaország összes vármegyéjének, községeinek, megszállott törvényhatóságainak (megyék, városok), nevezetesebb történelmi helyeinek földjét tartalmazó zsákocskát, és a világháború külföldön fekvő magyar katonai temetőinek sírjairól küldött földet. Az ereklyetartó zárókövének felirata: "Tudd meg oh ember, e helyen Nagy-Magyarország vérrel, könnyel és verejtékkel megszentelt földjén állasz." Az Ereklyés Országzászló Nagybizottsága megszervezte az Országzászló őrszolgálatát, majd 1930 májusától kezdődően minden vasárnap és nagyobb ünnepeken rendszeres, zenés őrségváltást tartottak. Az Országzászló a közhiedelemmel ellentétben nem a jelenlegi tércsúfító emlékmű helyén állt, hanem ahol most egy rózsaágyás található. Felállítása után a téren rendezték a Trianon ellen szervezett társadalmi tiltakozó gyűléseket is. Az első vidéki – a Történeti-Magyarország emlékét megidéző, félárbocra engedett –Országzászlót 1931-ben állították fel, majd öt év alatt további 240-et. Az 1930-as évek végére már több mint 700 magyarországi településen lengette a szél az Országzászlót, mely a magyar egység gondolatát hirdette. Az Ereklyés Országzászló főhomlokzata a Honvéd utcára nézett. Ezen az Árpád-, az Anjou- és a Corvin-család címere és a magyar nagycímer volt látható. Egyik oldalán Urmánczy Nándornak, a Területvédő Liga elnökének, az Országzászló(k) felállítása kezdeményezőjének kedvenc jelmondata, egy Mussolini idézet ("I trattati di pace non sono eterni.", azaz "A békeszerződések nem örökké valók.") mellett ott állt lord Rothermere Daily Mail-beli cikkének címe is: "Hungary's Place in the Sun" ("Magyarország helye a nap alatt"). A másik oldalának felirata: "Jövő nagyságunk alapjait múltunk nagyjai rakták le." A harmadik oldalon Papp-Váry Elemérné "Magyar Hiszekegy" című költeményének utolsó versszaka volt olvasható. A talpazat fölött az elképzelt ősmagyar stílusú virágdíszből nyúlt ki a húsz méter magas zászlórúd, amely egy-egy méter nagyságú esküre emelkedő aranyozott kézben végződött, melyhez – állítólag – Horthy Miklós keze szolgált modellként. A rúd alját egy turulmadár őrizte. (1945. február 20-án a szovjet katonai parancsnokság jelezte, hogy emlékművet kíván felállítani elesett katonáinak, s ennek helyét a Szabadság téren kéri kijelölni. Az avatás időpontja: 1945. május 1.)

Tegnap, 2017. október 14-én sétáltunk a Margit-szigeten. Meglepetésemre egy újraállított emlékművet találtam Dr. Urmánczy Nándor emlékére. Nagyon megörültem.

(A szöveget a készülő könyvemből vettem át.)

H. Barbócz Ildikó: Illyés Gyula háza nyomában (2/2)

Ezt a házat már nem volt olyan nehéz megtalálni, mint a Déry Tiborét Füreden. A Felsőkopaszhegyi útról, a Karolina fűszerkertből egy keskeny sikátoron ereszkedtünk alá a meredek lépcsőkön egészen az útig, a tó szintjéig. A Regős Ház tornácán üldögélő házaspár, főképpen a feleség készségesen útba igazított bennünket, aki 80 évesnek vallotta magát, és természetesen ismerte Illyéséket. Elmondása szerint sokat játszott Ikával, aki most kb. 70 éves lehet, született egy lánya és egy fia. Fent a nyaraló udvarán homokozó formák hevertek szanaszét, tehát a költőnek már dédunokái is lennének. Az Alsókopaszhegyi út már biztos támpont volt számomra a könyv alapján, a többit az idős hölgytől kaptuk. Egy még szűkebb sikátoron kellett visszamásznunk a kikoptatott ösvényen az oldal meredélyébe, kétoldalt a kerítést sűrűn befutotta a repkény és a borostyán. Mielőtt fellihegtünk volna a kiépített felső útra, ahonnan az imént ereszkedtünk lefelé, a fotókról már jól ismert zsalugáteres ház bukkant elő a hatalmasra nőtt fenyők alatt. Mint egy titkos kertben, nyílott az oldalsó zöld kiskapu kilincse, és mi bent találtuk magunkat a ház előtti teraszon. A szürke tihanyi lávakőből felhúzott épület kétszintes, a sokosztatú ablakok a főbejárat két oldalán helyezkedtek el, aztán még egy-egy zöld zsalugáter nézett jobbról s balról felénk. A felső szinten is csukott ablakszemek meredtek a part felé. A bejárati ajtó apró üvegein át belesve a csupasz előszoba, az egykori ebédlő és szalon látványa fogadott három fehér ajtóval, középen a kopott szőnyegen festékes vödrök halmaza. A ház felújítás és kibővítés alatt állt. Rögtön észrevettem híres kőasztalát az egyik fenyő tövében, és talán ez idézte meg bennem az író-költő-drámaíró szellemét a leghatásosabban. Illyés íróasztala, az ihlet lenyomatának, a művészbarátokkal való találkozásoknak, a borozgatásoknak a helyszíne, az időtlenné váló emlékek hordozója. Ha ez az asztal, ha ez a szék, ha ez a fenyőfa, ha ez a ház, ha ez a kert mesélni tudna! Megilletődött érzéssel toporogtam a teraszon, hirtelen történtek a dolgok velem, próbáltam jól szemügyre venni a házat, rajta a zsalugátereket. Megfogott a „beláthatóság” izgalma, hogy az üvegablakok mögött titkok rejlenek. Aztán leültem az egyik, talán még az író által fehérre festett kerti székre, megsimogattam híres kőasztalát, amit nem lehetett nem észrevenni. Szemem innen a tóra nyíló kilátást mérte fel, amely a 70-es években az akkor még alacsony növényzetnek köszönhetően bizonyára szélesebb és teljesebb lehetett. A ház bal oldalán újabb lépcsősor vezetett még feljebb, a magasba, a felső kertrészbe. Ide már nem volt időnk felmászni. A környező utcákban bolyongva olyan érzése volt az embernek, mintha Provence-ban vagy más mediterrán vidéken járnánk. A kilátás abból a magasságból fenséges volt. Nemcsak a túlsó partra látni át, hanem a messzi kéklő somogyi, sőt a tolnai dombokra is. Még megérintettem a bejárati ajtó sárgaréz kilincsét, készítettem pár fotót, majd lefelé bukdácsolva felmérhettem az elhanyagolt és magára hagyott kert állapotát. A csenevész birsalmafa mellett naspolyabokor erőlködött, a szélen szőlőkarók fordultak ki a földből. Égbe költözött gazdájának lenne itt most tennivalója bőven. Egyedül a feketefenyők álltak délcegen és magasodtak büszkén a nyaralóház fölé, ezentúl biztos pontot adva a fekvéshez az országútról nézvést és a busz ablakából is. Olvastam, hogy az ő korában a tájon Herman Ottó korabeli csönd lebegett, s hogy ő ebben az ideális csöndben lélekben teljesen idenőtt ehhez a maga teremtette magas házhoz, ehhez a magas hazához: „Mi gondom! – áll az én hazám már, védőbben minden magasságnál. Csak nézelődöm, járok, élek, fegyvert szereztem, bűv-igéket.” (Haza, a magasban) (2017. augusztus)(A képet a szerző készítette)