NOSZTALGIA - Vetélkedő a Bélyegmúzeumban

Az első világháború kitörésének századik évfordulójára nagyszerű és különleges kiállítással emlékezett a Bélyegmúzeum. Október 11-én vetélkedőt is szerveztek a kiállított anyagból. 

 Gyülekeznek a versenyzők.

 Szabó Jenő, a kiállítás értelmi szerzője és egyik rendezője érdekes, mindenki számára érthető tárlatvezetést tartott a vetélkedő előtt, a tudnivalók jobb elsajátítása érdekében.

 A kiállítás anyagát 4 részben feldolgozva részletesen ismertettem az elmúlt napokban, most néhány akkor kimaradt tablót mutatok be.

A csapatok kezdik helyeiket elfoglalni, rövidesen kezdődik a vetélkedő.

(KÉSZÜLT: 1914-BEN)

Mindenkit várok pénteken a könyvbemutatóra

Az állatok világnapjára - október első vasárnapja

Ez a nap felhívja a figyelmet a vadon élő és házi kedvenc állatainkra, az emberek és állatok együttélésének szabályaira. Az Állatok világnapja egész évre azt üzeni, hogy éljünk harmóniában a minket körülvevő élőlényekkel és a természettel. Ez a nap Assisi Szent Ferenchez köthető, aki híressé vált állatszeretetéről, természetközeli, egyszerű életmódjáról. Ezért is ábrázolják előszeretettel állatok, különösen madarak társaságában.

Ember és állat

Az állatok világnapjára - Új-Zéland állatvilágából

         1931 óta ünnepeljük világszerte az állatok világnapját. Hazánk a rendszerváltás után csatlakozott a kezdeményezéshez.

Ezt a napot kezdetek­ben inkább a vadon élő állatok védelme miatt szervezték meg, mára azonban az ünnep üzenete megváltozott: javarészt a háziállatoké október 4-én a főszerep.

És hogy miért pont ezen a napon ünnepeljük? Az állatok védőszentjére, Assisi Szent Ferencre emlékezünk. Szent Ferencről és életéről számos anekdota és legenda terjedt el. Különösen szerette a természetet és az állatokat, emiatt leggyakrabban állatok, elsősorban madarak társaságában ábrázolják alakját.

Az állatok világnap­jának üzenete az, hogy az állatok boldogabbá, szebbé teszik mindennapjainkat. Célja, hogy az emberek odafigyeljenek a környezetükben élő élőlényekre, állatokra, hogy óvjuk őket. Ezen a napon világszerte különböző programokkal, akciókkal hívják fel az emberek figyelmét.

          Új-Zéland a világ legzöldebb és legnyugodtabb szigete. Elszigetelt fekvéséből adódóan számos ritka növény- és madárfaj maradt fenn. Állatvilága viszonylag szegényes, de egyedi. A földtörténeti harmadidőszakban jórészt szigettenger volt, és a tengeri szökőárak rendszeresen elpusztították a szárazföldi állatokat, ezért szinte teljesen hiányoztak, amíg a fehér ember nem telepített be.

Az eredeti állatok közül sok furcsát találni itt, pl: papagájok hóban fürdenek, denevérek föld alatti alagútban laknak, a tücskök nagyobbak, mint egy egér, a röpképtelen madarak sünökhöz hasonlóan élnek. Őshonos madárvilága különösen jellegzetes, 89 ősi, eredeti faja 66 nembe tartozik, amelyből 22 csak egy szűkebb területen fordul elő.

      Az őslakók, a maorik megjelenése előtt két denevérfajon kívül nem volt szárazföldi emlősállat a szigeten. Ennek következtében maradhattak fenn természetes ellenség híján az erdőket lakó nagyméretű, röpképtelen madarak (pl. kivi, talahe, pukeko, weka). Hat teljesen egyedi papagájfaj él itt. Szárazföldi kígyó nincs.

A röpképtelen kivi szimbolizálja legjobban Új-Zélandot, ezért is választották az ország madarának. Három alfaja a moánál sokkal kisebb termetének és éjszakai életének köszönhetően túlélte a korlátlan vadászat időszakát. A közönséges vagy csíkos kivinek a három szigeten három alfaja található; a kis foltos kivi a Déli-sziget egész nyugati partvidékén előfordul; a nagy foltos kivi csak a Déli-sziget északi partvidékén él Nelsontól nyugatra. Nem repül, nincs farka, éjszakai állat. Hosszú csőre végén orrlyukak találhatók, amelyekkel megérzi a táplálékot, miközben a földet döfködi rovarok, lárvák és kukacok után kutatva. A kivi erős lábain hamar elfut a veszély elől. Napközben elbújik vackában, éjszaka keresi a táplálékot. A nőstények aránytalanul nagy tojást tojnak, amelyeket a hím kelt ki 65 napon át. A kivit mindig is nagy tisztelet övezte a maorik körében, a kivitoll ruházat a törzsfőnököknek járt csak.

Itt élt a struccokhoz hasonló futómadár, a moa, a valaha létezett legnagyobb méretű madárfajta, amely valószínűleg az első polinéz bevándorlók élelemszerzás céljából a 17. század elejére kiírtották.
          Az alábbi képeken egy elképzelt moavadászat, valamint egy moa csontváz látható:

     A különleges madarak sokasága közül néhány. A kea a világ egyetlen magashegyi papagája, amely télen jóval a hóvonal fölött él. Erős csőrükkel mindent szétszednek, ami útjukba kerül. Így esnek áldozatul a síelő autójának antennái, gumiszegélyei, síléctartói. Egyébként mindent fogyasztanak: lárvákat, férgeket, rovarokat, tojásokat. Rendkívüli intelligenciájuk, tanulékonyságuk miatt „hegyi majom”-nak nevezik őket.

A fürge és röpképtelen kokako (bagolypapagály) az ágakon szaladgál, mint egy mókus, a tieke nevű nyergesmadár a lombkorona és az aljnövényzet között rohangál rovarokat üldözve, a tui rendkívüli utánozóképességgel rendelkezik, képes utánozni más madarak hívását, sőt a macskák és az emberek hangját is, tojója és hímje egyaránt csodálatosan énekel.

A behurcolt ragadozók elterjedése számos állat kihalásához vezetett a két fő szigeten. De a több mint hatszáz sziget menedéket nyújtott sok veszélyeztetett fajnak. Közülük a legszokatlanabb állatnak a tuatarát tartják. A hidasgyíkok kétszázhúszmillió évvel ezelőtt fejlődtek ki, és ma ez az egyetlen képviselőjük. Lassú állat, lassan szaporodik, de előfordul, hogy száz évig is él.

NOSZTALGIA - Rosszabbnak hisszük magunkat! Változtatnunk kell ezen!!!

Budapest a világ legbecsületesebbek toplistájának az elején!

            Egy érdekes kísérletet eszeltek ki a kutatók, hogy megnézzék, hol élnek a legbecsületesebb emberek.  Azt vizsgálták, hogy melyik városban juttatják vissza a becsületes megtalálók a tárcákat a tulajdonosukhoz.

            Négy kontinens tizenhat városában 12-12 pénztárca elvesztését rendezte meg a Reader’s Digest újság szerkesztősége, hogy kiderítse, hol a legbecsületesebbek a megtalálók. Mindegyik tárcába 50 dollár készpénzt, mobilszámot, névjegykártyát, többféle kupont és egy családi fotót rejtettek, és parkokban, járdákon vagy bevásárlóközpontokban ejtették el őket. Összesen 47 százalék volt a visszaküldési arány.

            Különösen becsületesek voltak a budapesti megtalálók, a 12 elhagyott tárcából nyolcat juttattak vissza.

            A városok ranglistájának élén Helsinki végzett 12-ből 11 becsületes megtalálóval, Mumbaiban kilencet, Budapesten és New Yorkban nyolcat-nyolcat, Moszkvában és Amszterdamban hetet-hetet juttattak vissza gazdájának. Csak az elveszett értékek felét küldték vissza a berliniek és a ljubljanaiak (Szlovénia), Londonban (5), Varsóban (5), Románia fővárosában, Bukarestben (4), Brazilia legnépesebb városában, Rio de Janeiróban (4) és némi meglepetésre a svájci Zürichben is csak 4. Még rosszabb a helyzet. Prágában (Csehország), ahol csak három, Madridban (Spanyolország) pedig mindössze két tárcával jelentkeztek. A lista sereghatója a portugál főváros,  Lisszabon volt, egyetlen becsületes megtalálóval – aki történetesen egy holland turista volt.

            A lap azt is rögzítette, kik teszik el a megtalált tárcákat, és kik nem. Rio de Janeiro (nem a szegény negyedben, és nem egy utcagyerek) kereskedelmi negyedében egy jól öltözött, 30 körüli nő visszaadta a talált tárcát – a pénz nélkül. A 73 éves Delma Monteiro Brandão viszont, aki épp az unokájáért ment, hogy hazavigye a kislányt, amikor meglátta a földön heverő tárcát, rögtön sikerült megtalálnia a tulajdonosát. –Mert nem az enyém! – indokolta meg, miért adta vissza. "Tizenévesen elemeltem egy képes újságot egy nagyáruházból, és fizetés nélkül távoztam. Amikor az édesanyám megtudta, rám pirított, hogy ez a viselkedés elfogadhatatlan" –mondta. Zürichben pedig egy villamosvezető tette el magának az egyik pénztárcát. Varsóban 7 tálcát tettek el, mindannyian nők voltak. A szintén varsói 28 éves Marlena Kamińska biotechnológus viszont felvett egy tárcát a padról, majd felpattant a buszra. Három óra múlva felhívta a tulajdonosokat: –Voltak munkatársaim, akik azt tanácsolták, ne bajlódjam a tulajdonos keresgélésével – mesélte. –Én azonban arra gondoltam, valakinek nagyon hiányozhat ez a pénz.

            Eredményeiket áttekintve meghökkentő hasonlóságokat találtak. A kísérlet nagy tanulsága az volt, hogy nincs semmiféle tényező, ami megjósolhatóvá tenné, ki lesz becsületes. Úgy látszik, az életkor nem jelzi előre, hogy valaki becsületesen vagy becstelenül fog-e viselkedni. Mind a 16 nagyvárosban, ahol „elveszítettek” egy tárcát, fiatalok és idősek egyaránt megtartották, vagy visszaadták. A nemek között sem mutatkozott eltérés. És mintha a viszonylagos jólét sem szavatolná a becsületességet. Mindenütt akadnak becsületes és becstelen emberek. (Forrás: Richpoi Hírek, 2013)

Kelet-Kárpátalja nevezetességeiből - Kiscserjés

Kiscserjés (Вільховиця), település Ukrajnában, a Kárpátalján, a Rahói járásban.

Története

• 895-1920 – Magyarország része
• 1920-1938/1939 – Csehszlovákia része
• 1938/1939-1944 – Magyarország része
• 1944-1945 – Csehszlovákia része és szovjet megszállás
• 1945-1991 – Szovjetunió része (USZSZK)
• 1991-től – Ukrajna része

Kiscserjés, település a Rahói járásban. A településnek a 2008-as népszámlálási adatok szerint 1096 lakosa volt, melyből 1 vallotta magát magyarnak.

Nevezetességei

Fatemplomát a közeli Bistritca faluból 1910-ben költöztették jelenlegi helyére. A templom a 17. században épült, tölgyfa épület. Az épület archaikus formájú, hosszúkás hajójában lévő oltárral. A faragott ajtókeretű épület gyönyörűen díszített ősi jelképei a Nap - és a "Napraforgók".

Pravoszláv temploma  teljesen új.

A kisebbségekről nyilatkozott Putyin - 2013 szeptemberében

            A politikusok a Dumában (moszkvai Parlament) öt teljes percig, álló ovációval fogadták Putyin beszédét. Ebből részlet: „Oroszországban oroszok élnek. Ha bármely kisebbség, bárhonnan, Oroszországban akar élni, itt dolgozni és Oroszországban lenni, beszélnie kell oroszul, és tiszteletben kell tartaniuk az orosz törvényeket. Ha inkább más törvényeket tisztelnek, akkor azt tanácsoljuk nekik, hogy menjen azokra a helyekre, ahol az az állami jog. Oroszországnak nem kellenek ezek a kisebbségek. Ezeknek a kisebbségeknek kell Oroszország, és nem adunk nekik kiváltságokat, ne próbálják megváltoztatni a törvényeinket, hogy illeszkedjen az ő vágyakhoz, nem számít, mennyire hangosan kiabálnak "hátrányos megkülönböztetést". Jobb, ha tanulunk az öngyilkossági statisztikákból Amerikában, Angliában, Hollandiában és Franciaországban, ha túl akarjunk élni, mint nemzet. Az orosz szokások és hagyományok nem kompatibilisek sok kisebbség primitív kultúrájával. Ennek a tiszteletreméltó törvényhozó testületnek az új törvények megalkotásánál az orosz nemzeti értékeket kell szem előtt tartania, megjegyezve, hogy a kisebbségek, akik ide jönnek, nem oroszok! "