A rendezvénysorozatnak csábító címet adtak a rendezők: halászléfőző piknik. Évek óta nagy érdeklődéssel várt programja a névadó verseny, a halászlé főzése volt. Az idén meglepően kevesen nézelődtek, tanulmányozták közelről a különböző főzőalkalmatosságokat, a főzőtechnikákat (kavarás, rázogatás, rácsos merítő alkalmazása stb.). És valahogy kevesen kérdezgettek, megbeszéltek, esélyeket latolgattak. Pedig az idén is találtunk üstöket, farakásokat, gázpalackokat, paprikával, hallal megrakott asztalokat, gondba mélyedt versenyzőket. Elkészülte után a csapatok 500,- Ft-os „támogató jegyek” vásárlása mellett kóstolgatták a versenyfőztöket. (Két éve még 300 Ft volt, és nagyobbak voltak az adagok!) Már két évvel ezelőtt is javasoltam, most újra megteszem, ezt a rosszul hangzó „támogató jegy” elnevezést érdemes lenne megváltoztatni „kóstolójegy”-re.
I. díjat az ELMŰ Elektromos Művek - Budapest) csapata nyerte el (fenti kép). Első ízben jelentek meg Alsóörsön, és nagyon örültek a sikernek. Mindent hagyományos módon készítettek (tüzelés, paszirozás, ízvilág), sajátmaguk fogta halakból, saját termésű zöldségekből. A csapat összetétele: Pavlovné Lackó Krisztina, Pataki Gábor, Fóti Béla, Pavlov László (a kapitány).
II. díjat az Albínó csapat nyerte (főszakács: Bán János):
III. díjat a Dunaújvárosi Keszegek vitték el a gyufatésztával, bajai módra készült halászlevükkel (Makrai Arnold és családja)
(Idáig a település polgármestere megtisztelte a rendezvényt és a díjazottakat azzal, hogy ő is részt vett a díjátadási ceremónián, most ezt nem tette meg, habár most is jelen volt - biztatta a csapatokat szóval és kóstolgatással.)
Én is megkóstoltam néhány halászlét:
A Veszprém-vidéki Horgász Egyesület Alsóörsön alakult 1948-ban, jelenleg közel 850 tagja van. Alsóörstől egy kilométerre fekvő irigylésreméltó
horgásztanyájukon 54 kisház található. A versenyen felhasznált halakat az idén is az egyesület
tagjai ajánlották fel. A tavalyelőtt elért harmadik helyüket az idén sem tudták felülmúl, pedig nagyon jó
ízű halászlevet főztek.
A legmesszebbről az Aki Diósgyőri névvel indult népes csapat érkezett. Hihetetlen jó hangulatban alakult a szegedi módra készített remekmű, a fiúk jó kedvét az is adta, hogy a magyar foci kupacsapatok siralmas szereplése között üde kivételt képez a DVTK. Az én jókedvemet meg az adta, amikor őket megláttam, hogy kellemes emlékek fűznek e városrészhez: egy időben Miskolc-Diósgyőrben dolgoztam az Ady Művelődési Házban, ott kötöttem házasságot, ott született mindkét fiam, többször voltam a Kilián Gimnáziumban elnök, és sokat mulattam a Kék Acélban, a Hámor Étteremben, rendeztem koncerteket a Várban és a DVTK-Stadionban.
Ugyancsak kiváló halászlevet főzött a Ponty jó nevet felvett alsóörsi családi csapat: Ozvald Anna, Kiss Ernő, Rusvai Zsófia. Tavaly indultak először, mert előtte a munka mellett nem volt idejük rá, de nyugdíjas koruk egyik örömteli szabadidő eltöltése a főzés. Ők is szigorúan hagyományos módon készítették a halászlevet (kell bele egy kis füst is - ellentétként a gázosokkal): hal, hagyma, paprika, só, víz. Az alaplé paszírozva: ponty és keszeg, a halszeletek benne: ponty és busa.
A "Marhapörkölt" nevet viselő társaságnak sem lejtett a hazai pálya. Ők minden évben indultak, de a zsűri eddig nem figyelt fel rájuk. Ezért is adták az idén ezt a furcsa nevet csapatuknak. (Szerintem ezzel a névvel nem is igen lehet halászlé főző versenyt nyerni! Pedig a halászlé, amit főztek, jól sikerült, bár ők maguknak a képen látható bográcsban marhapörköltet készítettek, amiből engem nem kínáltak meg, így arról nem tudok írni!)
