A KÉP: A Teleki Sámuel Kulturális Egyesület és az Országhatártúra mozgalom nevében megemlékeztem Nagykőrösön Arany János halálának 138. évfordulóján 2020-ban.
Gyerekkorom óta a példaképem II. Rákóczi Ferenc, aki végigkísért egész életemben. Az irodalomban azonban teljesen más karakterű és életpályájú költő volt a kedvencem: Arany János. Gyerekkoromban rendszeresen megfordultam szülővárosomban, Nagykőrösön (ahol Arany János élt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után száműzetésben), és mivel édesanyám magyar–történelem szakos tanár volt, lépten-nyomon felhívta a szobrokra, emléktáblákra a figyelmemet. de valahányszor megfordultunk a temetőben, elolvastuk az Arany-sírverseket.
Az iskolában a versei, de különösen a balladái fogtak meg. Amikor Miskolcon pályafutásom első civil szervezetét megalapítottam még egyetemista koromban, a Héliosz Ifjúsági Klubot, jelmondatának Arany János idézetet választottam: „Embernek lenni mindig, minden körülményben!”. Ez volt életem vezérfonala, ez a honlapom jelmondata is. Amikor Berettyóújfaluban éltem három évig, a helyi Arany János Gimnáziumban kezdtem pedagógusi pályafutásomat, mint óraadó tanár (történelem tárgy, közművelődés fakultáció szaktárgy). Nem felejtettek el, azóta is tartottam ott előadást Rákócziról, Trianonról stb. A blogomban többször írtam Arany János nagykőrösi vonatkozásairól. És mivel Arany János Csonka-Magyarország határának közvetlen túloldalán, a Trianonkor színmagyar lakosságú Nagyszalontán született, úgy éreztem, hogy az általam vezetett két civil szervezet nevében nekem is kapcsolódnom kell a Nagykőrösi Arany János Társaság által - hagyományosan a Református Templomkertben - szervezett koszorúzási ünnepségéhez.
A Nagykőrösi Arany János Társaság bátor 13 tagja a koszorúzás után:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése