Az Észak-Magyarország napilap hosszú interjút közölt velem az április 16-ai számában. Ennek részleteivel és a most készült képekkel számolok be az író-olvasó találkozómról.
Milyen kapcsolata volt gyermek- és ifjúkorában Miskolccal?
Milyen kapcsolata volt gyermek- és ifjúkorában Miskolccal?
Általános iskolai tanulmányaimat Sárospatakon kezdtem, ahol szüleim tanárok voltak. Édesapám a Református Gimnáziumban, édesanyám Hercegkúton tanított. Édesapám kiváló eredményeket ért el az oktatásban, ezért meghívta a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem a matematika tanszékre tanítani. A tapolcai elágazásnál laktunk, így én a hejőcsabai általános iskolában folytattam a tanulmányaimat a második osztályban. Később a Népkert mellé költöztünk, a 7–8. osztályt már a Kossuth utcai Általános Iskolában végeztem. A Földes Ferenc Gimnáziumban ötven évvel ezelőtt, 1965-ben érettségiztem. A családi indíttatásomból egyenesen következett az életutam. Ehhez először el kellett végeznem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem. Bölcsészettudományi kara történelem–népművelés szakát.
Az egyetem után visszatért Miskolcra. Soha nem szakadt el máig kedvenc városától.
Egyetemi éveim alatt rendszeresen tartottam klubesteket, vetélkedőket, ismeretterjesztő előadásokat. 1968-ban a Gárdonyi Géza Művelődési Házban – az országban az elsők között – nyári gyermekfoglalkoztatást végeztem, 1968 őszétől pedig ugyanitt a Hélios Ifjúsági Klub irányítására kértek fel.
Ötödéves koromban az Ady Endre Művelődési Házban végeztem a fél éves kötelező népművelési gyakorlatomat. Ennek vége felé Tok Miklós osztályvezető (aki előtte már a Földesben igazgatóm is volt) felhívott telefonon, és behívott a Városi Tanácsra beszélgetni, majd nagy meglepetésemre felkínálta a város művészeti főelőadói beosztását.
Ötödéves koromban az Ady Endre Művelődési Házban végeztem a fél éves kötelező népművelési gyakorlatomat. Ennek vége felé Tok Miklós osztályvezető (aki előtte már a Földesben igazgatóm is volt) felhívott telefonon, és behívott a Városi Tanácsra beszélgetni, majd nagy meglepetésemre felkínálta a város művészeti főelőadói beosztását.
A gyakorlati népműveléssel már tisztában voltam, 25 évesen elkezdtem megtanulni az irányítást is. Megszületett az első fiam, Zsolt, lakást pedig nem kaptam. Feleségem Berettyóújfaluba való volt, az ottani Járási Művelődési Központ igazgatójának pedig szolgálati lakást ajánlottak, így három év után elköltöztünk Miskolcról.
Életem folyamán könnyű volt népművelési tevékenységet végeznem, mert Demcsik Ivántól, Tóth Józsi bácsitól tanultam meg a gyakorlatot, Tok Miklóstól, Csótai Jánostól a vezetés, amit majd Berettyóújfaluban, Veszprémben és Szekszárdon művelődési központ igazgatóként kamatoztattam. Óraadó tanárként pedig szüleim, valamint kiváló nevelőim (pl. Hejőcsabán Iván Tiborné tanárom,
a Földesben Dr. Harsányi László magyar-német, Bándy Pál történelem tanárom) példáját követtem.
a Földesben Dr. Harsányi László magyar-német, Bándy Pál történelem tanárom) példáját követtem.
Nyolc évvel ezelőtt, Budapesten, a Várban működő Magyar Kultúra Alapítvány határon túli magyarok művelődését segítő szakreferenseként mentem nyugdíjba.
Megkaptam az első gratulációt is Cséti Imrétől (2015. 04. 18. 05 órakor):
Kedves Zsolt! Gratulálok a tegnapi napodhoz – nagyszerű volt az előadásod! Üdvözlettel: Imre
U.i.: kívánok sikeres 50 éves találkozót is Neked!
(Folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése