Fehérvasárnap (latinul Dominica in albis) a húsvét nyolcadát záró vasárnap (tehát a szent szombatot követő nyolcadik nap, ill. a húsvétot követő vasárnap), amelyet a II. Vatikáni Zsinat óta húsvét második vasárnapjaként ismer a katolikus naptár. A nap neve a görög katolikusoknál tamásvasárnap. II. János Pál pápa az Isteni irgalmasság vasárnapjának nevezte el. A nevét onnan kapta, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek ezen a napon vehették le a fehér ruhát, amelyet egy héten át viseltek. Szakrális tartalma a katolikus egyházban a halottakról való megemlékezés, a "halottak húsvétja".
A fehérvasárnaphoz kötődő ajándékozó népszokás, a mátkálás, vagy komatál küldés feltehetően ókeresztény gyökerű. A fehérvasárnap népies neve a szokás miatt mátkálóvasárnap, vagy komálóvasárnap. Hahóton a neve mátkavasárnap, az Ormánságban mátkázóvasárnap. Általában lányok, de fiúk is – többnyire a húsvétról maradt tojásokkal, gyümölccsel, süteménnyel – szépen földíszített tálat vittek egymáshoz, mellyel örök barátságot (komaságot, mátkaságot) fogadtak. Ennek szimbolikus eseménye, hogy a megajándékozott fél egy darabot kivett, s helyette kettőt rakott a tálba. E hagyomány emlékét gazdag népdalkincs is őrzi. Többfelé e vasárnapon tartották a játszót. Ekkor a lányok és a legények külön-külön csoportokban kivonultak a falu szélére, s ott különféle játékokkal szórakoztak egész nap.
Egyházi eseményhez kötődött a lilázás, a lányok a litánia után az utcán összekapaszkodva táncoltak, énekeltek, körjátékokat játszottak. A legkedveltebbek a „Bújj, bújj, zöldág” és a „Fehér liliomszál” kezdetű játékok voltak.
Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment lányok fehérvasárnapon menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése