III. István és Imre királyunk koronázásának ábrázolása a Képes Krónikában.
A Szent Korona 55 magyar király fejét érintette. Csak két király nem volt megkoronázva, II. János Zsigmond ellenkirály, valamint II. József, a "kalapos király", aki elvből nem koronáztatta meg magát.
1000 húsvétján III. Ottó megtalálta Nagy Károly sírját, és benne a koronát, amit Károly Nagy Tudum avar kagántól kapott 796-ban. Ottó a koronát elvitte II. Szilveszter pápának (akiről 2013. december 31-i blogbejegyzésemben részletesen írtam), aki ezt küldte I. (Szent) Istvánnak. Ezzel koronázták meg őt és utódait, Pétert és Aba Sámuelt. Péter a Koronát az uralkodói lándzsával együtt 1045 húsvétján átadta III. Henrik császárnak, aki Rómába küldte. Rómából I. András csak hosszas tárgyalásokkal tudta visszaszerezni, majd ezzel koronázták meg 1049 decemberében Székesfehérváron, s utána valamennyi magyar királyt.
A Korona a magyar trónviszályok idején 1161 és 1166 között Bizáncba került, s ekkor kicserélték a hátsó három képet Dukász Mihály, Konsztantinosz és I. Géza képére. A tatárjárás idején IV. Béla király menekítette ki az országból. Spalató (ma: Split, Horvátország) városából került vissza a székesfehérvári kincstárba. IV. Béla halála után (1270), leánya Anna hercegnő révén II. Ottokár cseh királyhoz került. Az Árpádok utolsó fiúági sarjának halála után, IV. Béla leányági leszármazottját, a cseh Vencelt, 1301. augusztus 27-én Székesfehérváron koronázták meg. 1305. októberben Vencel lemondott a magyar trónról és Ottó bajor hercegnek (IV. Béla unokájának) adta át a koronázási jelvényeket.
Ottót 1307-ben László erdélyi vajda elfogatta, és megszerezte tőle a koronázási jelvényeket. László vajdát végül is egyházi kiközösítés fenyegetésével kényszerítették a koronázási jelvények átadására. Így 1310. augusztus 20-án Székesfehérváron megkoronázták Károly Róbertet. Szent Koronánk következő eltulajdonítása 1401-ben történt. Károly Róbertet fia, Nagy Lajos (1342–1382), őt leánya Mária, majd férje, Luxemburgi Zsigmond, magyar és cseh király, valamint német-római császár követte a trónon (1387–1437). Őt a magyar főurak és főpapok 1401-ben fogságba vetették. A Szent Koronát magukhoz vették, és az országot a Szent Korona joghatósága alatt kormányozták három hónapig. Végül az uralkodóval kiegyeztek, és szabadon engedték.
A Szent Korona Budára került, majd Esztergomba, ahol az érsekre bízták. Tőle vette át a királyi jelvényeket történelmünkben az első Habsburg, Albert magyar király, német-római császár, Zsigmond király veje. Ő vitette azután az újabb őrzőhelyre, a visegrádi királyi várba. Innen történt meg a Szent Korona leggondosabban kitervelt eltulajdonítása. Albert király özvegye csecsemő fiát, V. Lászlót az ellopott Szent Koronával Székesfehérváron megkoronáztatta. Közben a magyar rendek nagyobbik része a lengyel Ulászlót választotta királlyá, egy régi szükségkoronával koronázván meg. Erzsébet királyné elhunyt férje végrendeletét követve, fiát a Szent Koronával együtt Frigyes osztrák hercegnek adta át, mint a kijelölt gyámnak. A Szent Korona középkori történetének ez volt a leghosszabb fogsága, 23 évig tartott.
A Korona a magyar trónviszályok idején 1161 és 1166 között Bizáncba került, s ekkor kicserélték a hátsó három képet Dukász Mihály, Konsztantinosz és I. Géza képére. A tatárjárás idején IV. Béla király menekítette ki az országból. Spalató (ma: Split, Horvátország) városából került vissza a székesfehérvári kincstárba. IV. Béla halála után (1270), leánya Anna hercegnő révén II. Ottokár cseh királyhoz került. Az Árpádok utolsó fiúági sarjának halála után, IV. Béla leányági leszármazottját, a cseh Vencelt, 1301. augusztus 27-én Székesfehérváron koronázták meg. 1305. októberben Vencel lemondott a magyar trónról és Ottó bajor hercegnek (IV. Béla unokájának) adta át a koronázási jelvényeket.
Ottót 1307-ben László erdélyi vajda elfogatta, és megszerezte tőle a koronázási jelvényeket. László vajdát végül is egyházi kiközösítés fenyegetésével kényszerítették a koronázási jelvények átadására. Így 1310. augusztus 20-án Székesfehérváron megkoronázták Károly Róbertet. Szent Koronánk következő eltulajdonítása 1401-ben történt. Károly Róbertet fia, Nagy Lajos (1342–1382), őt leánya Mária, majd férje, Luxemburgi Zsigmond, magyar és cseh király, valamint német-római császár követte a trónon (1387–1437). Őt a magyar főurak és főpapok 1401-ben fogságba vetették. A Szent Koronát magukhoz vették, és az országot a Szent Korona joghatósága alatt kormányozták három hónapig. Végül az uralkodóval kiegyeztek, és szabadon engedték.
A Szent Korona Budára került, majd Esztergomba, ahol az érsekre bízták. Tőle vette át a királyi jelvényeket történelmünkben az első Habsburg, Albert magyar király, német-római császár, Zsigmond király veje. Ő vitette azután az újabb őrzőhelyre, a visegrádi királyi várba. Innen történt meg a Szent Korona leggondosabban kitervelt eltulajdonítása. Albert király özvegye csecsemő fiát, V. Lászlót az ellopott Szent Koronával Székesfehérváron megkoronáztatta. Közben a magyar rendek nagyobbik része a lengyel Ulászlót választotta királlyá, egy régi szükségkoronával koronázván meg. Erzsébet királyné elhunyt férje végrendeletét követve, fiát a Szent Koronával együtt Frigyes osztrák hercegnek adta át, mint a kijelölt gyámnak. A Szent Korona középkori történetének ez volt a leghosszabb fogsága, 23 évig tartott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése