2019. április 22., hétfő
Csillák köszöntése
Címkék:
Gondolatok
2019. április 13., szombat
A Titanic jéghegynek ütközött - - - - 1912. április 14. Kiderül az igazság
Az ütközés után röviddel Smith kapitánynak a tisztek azt jelentették pár percnyi vizsgálódás után, hogy sérülésnek semmi nyoma. Ez volt az utolsó jó hír, amit életében kapott a kapitány. Ő azonban nagyon aggódott, s azzal fordult Boxhall negyedik tiszthez, hogy menjen le, keresse meg az ácsot, mondja meg neki, lásson hozzá azonnal a rés kijavításához. A hajóács megérkezésekor alig tudta kinyögni, hogy rohamosan árad be a víz.
Néhány perccel később Andrews – a Titanic konstruktőre – a kapitánnyal kettesben indult szemleútra. A tények arra mutattak, hogy körülbelül 91 méter hosszú rés keletkezett. A szakértő rögtön látta, hogy mivel az öt első rekesz víz alá kerül, elérkezett a Titanic vége. Korábban, mint gondolták. Éjfél után öt perccel – vagyis huszonöt perccel a jégheggyel való ütközés után – Smith kapitány parancsot adott Wilde főtisztnek, szedesse le a ponyvát a mentőcsónakokról, Murdoch első tisztnek pedig, hogy sorakoztassa fel az utasokat. Pár perc elteltével utasította a rádiósokat, adjanak le segélykérő jelzést.
Ekkor a Titanicon senki sem tudta, tréfára fogja-e a dolgot, vagy komolyan vegye. Az utasok tréfálkoztak, beszélgettek, várakoztak, a matrózok kezdték szabaddá tenni a tizenhat mentőcsónakot. Volt még a fedélzeten négy összecsukható mentőcsónak is.
Mindent egybevetve a mentőcsónakokban összesen 1178 férőhely volt, a Titanic fedélzetén pedig ezen a vasárnapi éjszakán 2228 főnyi utas és a személyzet tartózkodott. Az utasok közül senki sem tudott erről a matematikailag megoldhatatlan dilemmáról, a személyzet tagjai közül is csak kevesen, de a legtöbben, ha tudták is, nem törődtek vele. „Az asszonyok és a gyerekek szálljanak be, aztán eresszék le a csónakot.” – Jött az utasítás Smith kapitánytól. Sokan nem akarták otthagyni az óriás hajó szépen kivilágított fedélzetét, hogy beszálljanak egy sötét, deszkákból ácsolt, evezős csónakba. Közben szólt a zene. Wallace Henry Hartley karmester összeszedte zenészeit, és mintegy megnyugtatásként zenélni kezdtek az első osztályú szalonban, ahol sok utas várakozott. Később kimentek a fedélzetre, hogy a főlépcső bejárata közelében muzsikáljanak. Ezen az éjszakán gyors ütemű, vidám melódiákat csaltak ki a hangszerükből. Bride második rádióstiszt tisztán emlékezett utólag, hogy amikor a fedélzet víz alá merült, a zenészek még mindig játszottak, éspedig az "Ősz" című episzkopális himnuszt. Az utolsó csónakot, a „D” jelzésűt 2.05-kor bocsátották le. Az utolsó fehér vészjelző rakéta 1.40-kor röppent fel. (Forrás: Wikipedia, Legendavadász) (Folytatom)
Címkék:
Nevezetes nap,
Történelem
2019. március 31., vasárnap
Húsvéti kiállítás és tojásírás a Bélyegmúzeumban - 2015. március 30. (2/1)
A héten különböző iskolákból csoportok jönnek folyamatosan ismerkedni az írókázás rejtelmeivel. A Postás Múzeum és Művelődési Alapítvány többszáz tojással finanszírozza a rendezvényt.
Címkék:
Bélyegvilág,
Rendezvényről vélemény
Vigyázat, óraátállítás!!!
Címkék:
Gondolatok
2019. március 28., csütörtök
Várlak Benneteket április 2-án 16 órára Debrecenbe
Címkék:
Bélyegvilág,
Magyarság történetéből,
Nevezetes személy,
Rendezvényről vélemény,
Török-magyar kapcsolat,
Történelem
2019. március 17., vasárnap
Meghívó a könyvbemutatómra
Előzetes könyvbemutatót rendez a Pátria Filatéliai Egyesület a "Trianon történelmi tévedése" c. könyvemből
2019. március 20-án (szerdán) 17:00 órakor.
Helyszíne: On/Off Pub - Strébeer
(1117 Budapest, Karinthy Frigyes 7.)
Aprópóját az adja, hogy a könyv egyik különlegessége: illusztrációi bélyegek, blokkok, kisívek, bélyegzők, emlékívek, képeslapok. A szomorú igazságtalanság feltárása mellett a filatéliát is népszerűsíteni kívánom a széles olvasóközönségnek.
E
mellett Dósa István barátom, rendszeres filatéliai kiállító,
korreferátumában röviden beszél Trianon feldolgozásának
filatéliai lehetőségeiről. (A könyvemben illusztrációként szereplő filatéliai anyag jelentős része az ő gyűjteményéből való.)
Utána
kérdések, hozzászólások.
A
helyszínen kedvezményesen lehet vásárolni a Trianon könyvből.
Kívánságra dedikálok is.
Mindenkit szeretettel várok!
2019. március 15., péntek
NOSZTALGIA - ÖT ÉVE TÖRTÉNT Megemlékezés és koszorúzás Kispesten
Az ünnepélyessé varázsolt kispesti Kossuth téren rendezte ebben az évben is a
Kispesti Önkormányzat a hagyományos március 15-i megemlékezését és koszorúzási
ünnepségét.
Dr. Tarnai Richárd Kispest országgyűlési képviselőjének közvetlenül
előadott és meggyőző beszéde, a műsor kiváló összeállítása, előadása, mozgalmassága, látványossága, ünnepélyessége méltó volt az eseményhez és a teret körülvevő ünneplő közönséghez..
Az emberemlékezet óta rendezett koszorúzás menete teljesen érthetetlen módon összekeveredett: a
politikai pártok (felső képen), az országos és helyi társadalmi szervezetek (alsó képen például a Nyugdíjas Pedagógusok Egyesülete Kispest), az intézmények kaotikus
rendszertelenségben következtek, pedig szigorú protokoll előírások vannak. Mindenki koszorúzott, aki jelenleg számít Kispesten, és az is, aki majd a választás után szeretne pozícióba kerülni, valamint amelyik intézmény, civil szervezet valamire is tartja magát, az is mind lerótta kegyeletét. Így nem volt meglepő, ha a fúvószenekar tagjai elfáradtak, de az azért disszonánsan hatott, hogy időnként zene helyett
dobolgatásba kezdtek, ami a kivégzések jellegzetes aláfestése (pedig most ünnepelni jöttünk, nem a szabadságharc mártírjaira emlékeztünk!) .
Befejezésként,
amikor a lakosság róhatta le tiszteletét a hősök előtt, mindössze egy hölgy vitt
virágot! (Jobb helyeken legalább gyerekeket szerveznek ilyen esetekre, hogy a lelkesedés látszata meglegyen!)
Címkék:
Rendezvényről vélemény
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



















