Mussolini idézetek

–Háromezer éves történelmünk feljogosít bennünket arra, hogy mélységes szánalommal szemléljünk bizonyos doktrínákat, melyeket az Alpok túloldalán olyanok támogatnak, akinek ősei írni sem tudtak, akiknek életéről nem maradtak fenn dokumentumok azokból az időkből, amikor nekünk Rómában ott volt Caesar, Vergilius és Augustus.

–A háború a történelemnek az a leckéje, amit az emberek mindig hajlamosak elfelejteni.

–A fasiszta állameszme az emberi minőségre épít, ezért elveti a demokrácia többségi elvét, ami a mennyiséget helyezi a minőség fölé. A demokrácia (népuralom) a mai értelemben különben is hazugság, hiszen a nép nem uralkodik azáltal, ha négy évenként egyszer szavazás formájában a véleményét meghallgatják.

–Csak a vér az, mely lendületbe hozza a történelem zúgó kerekét!

–A hit, nem pedig az érvek mozgatják a hegyeket. Az értelem fontos, de ez sosem lenne képes megmozgatni a tömegeket.

–Rájöttem, hogy az internacionalizmus ostobaság. Butaság azt hinni, hogy az osztályöntudat valaha is fontosabbá válik a nemzetnél és a kultúránál. A nemzeti érzés létezik, kár tagadni.

–Szándékosan az első helyre emeltük a végrehajtó hatalmat, mert a végrehajtó hatalom a nemzet életében mindenütt jelen van és operáló hatalom, olyan hatalom, amely a hatalmat minden percben gyakorolja, amely minden pillanatban szemben találja magát a megoldásra váró problémákkal, amely a legnagyobb kérdésekről dönt, amelyek csak egy nép történetében felmerülhetnek … (Róma, a fasiszta párt kongresszusán, 1925.)

–A mi formulánk a következő: minden az államban, semmi az államon kívül, semmi az állam ellen. (Milánói beszédében, 1925. október 28.)

A tápióbicskei ütközet - 1849. április 4. Ahol a szerb Damjanich legyőzte a horvát Jellasicsot

            Az 1848–49-es szabadságharc egyik győztes ütközetét vívta itt a magyar honvédsereg 1849. április 4-én. Az egész napos ütközet akkor dőlt el, amikor Damjanich, a 3. hadtest parancsnoka a stratégiai fontosságú Tápió-híd elfoglalására vezényelte a kassai veres sipkás 9. zászlóaljat és a szegedi fehér tollas 3. zászlóaljat. A mindent elsöprő szuronyroham elől Jellasics két dandárja Tápióbicskén túlra menekült.

A nevezetes tápióbicskei párviadal

            Ekkor és itt zajlott le az a híres párviadal, amelyet Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényéből ismerünk Baradlay Richárd és Palvicz Ottó összecsapásaként

            Az egymással szembekerülő lovascsapatok parancsnokai, az osztrák Hermann Riedesel báró és a magyar 1. (Császár) honvéd huszárezred egyik osztályparancsnoka, Sebő Alajos őrnagy szabályos párbajt vívott. Az egymással mintegy harminc–negyven lépésnyi közelségbe kerülő két csapat katonái felismerték egymást. Riedesel, a császári parancsnok, „egy herkulesi termetű, tagbaszakadt erős alak, a hadsereg leghíresebb kardforgatója, rettegett párbajhős” párviadalra intett kardjával a magyar parancsnoknak. A négy–öt percig tartó küzdelemben Sebő diadalmaskodott, megölve Riedeselt, miközben a karján ő maga is megsebesült. Sebő Alajos Szemere Miklósnak lasztóci magányában egy alkalommal a következőképpen mesélte el a párbaj lefolyását: „Riedesel bárót már régebbről ismertem. Óriás erejű ember volt, s híres kardvívó. Mikor Riedesel csapatja élén elővágtatott s kardjával felém intett, megvallom, végigborzongott a hátam. Meg voltam győződve, hogy agyonvág. De azért, nehogy huszárjaim szemében kisebbséget szenvedjek, elfogadtam a kihívást. Az első összecsapásnál mind a ketten sértetlenek maradtunk. De észrevettem, hogy lovam fürgébb és erősebb. A második összecsapásnál lovam szügyével rohantam reá. Több percig viaskodtunk, de ismét eredménytelenül. Harmadszor is összecsapva, mind a ketten egyszerre támadtunk. Ekkor kaptam, – ezzel feltűrte jobb kezén kabátja ujját, s a csukló alatti forradásra mutatott – ezt a rettenetes vágást. De még volt annyi erőm, hogy én is sújtsak. És Riedesel kettéhasított koponyával holtan bukott le nyergéből.”

            Nem hiteles adatok szerint Sebő Alajos a Győr megyei Nyárádon született 1811-ben, vagyontalan, nemesi családban. 1829-től közvitéz, 1844-től főhadnagyként szolgált az 1. huszárezredben. 1848 áprilisától az Országos Nemzetőri Haditanács, majd a minisztérium beosztott tisztje. Júniustól alszázados, októbertől őrnagy, osztályparancsnok a 13. huszárezrednél. Az 1849. április 4-i sebesülése és vitézsége után 3. osztályú katonai érdemjellel kitüntették. Májustól alezredes, a világosi fegyverletételig az 1. huszárezred ideiglenes parancsnoka. Aradon tizenhat év várfogságra ítélték, ahonnan 1853-ban kegyelemmel szabadult. A későbbi években Bősön gazdatiszt lett, 1882-ben hunyt el.

            A magyar veszteség nyolcszáz halott volt, akiket a homokbuckák alól 1882-ben temettek közös sírba. A dicsőséges ütközet emlékét híven őrzik a lakók. Vaskereszt mutatja az elesett honvédok, császári katonák, valamint a párviadalban elesett Riedesel báró hamvainak helyét. A többi áldozat végső nyughelye felett pedig kőkereszt áll.

A csata színhelyén álló, 1910-ben emelt honvéd emlékmű (szobor) Jankovich Gyula alkotása. A tápióbicskei csata emlékére az akkori bíró – Fehér István és felesége Csikós Terézia – vagyonuk egy részének felajánlásával alapítványt hozott létre. Miszerint minden évben zsömlét osztanak a falu kisdiákjainak, akik részt vettek az évforduló ünnepén. Fehér István és Csikós Terézia tiszteletére emelt emlékmű a nagykátai úton van, nem messze a párviadal színhelyétől, hamvaik a tápióbicskei temetőben, helyét kopjafa jelzi. A tápióbicskei Kultúrházat Fehér Istvánról nevezték el. Fáklyás menettel ünnepel a település minden évben az ütközet évfordulóján. Azt a falurészt pedig, ahol Jellasics altábornagy, horvát bán seregei táboroztak, Horvátországnak hívják.

(Felső képek: Than Mór: A Tápióbicskei ütközet; Than Mór 1867-ben készített rajza a Tápió hídjáról)

Zsámbék nevezetes személyeiről - Melocco Miklós születésnapjára - 1935. április 3.

          Melocco Miklós polgári családban és környezetben, Rómában született 1935. április 3-án, így neveltetésével elsajátította a művészetek szeretetét és tiszteletét. Kisgyermekként családjával egy ideig Berlinbe költöztek, majd hazatértek Magyarországra. A budapesti, Stefánia úti lakásukkal szomszédságban Ligeti Miklós szobrász lakott, s ez is mély benyomást gyakorolt rá. A második világháború alatt és utána pár évig a család Iváncsán élt.

            Budapesten egyházi iskolába járt. Apját, Melocco Jánost (1909. december 26.–1951. február 22.), aki katolikus újságíró volt, 1947–1950-ig az Új Ember folyóirat segédszerkesztője, elfogták, s az 1950-ben tartott koncepciós perben halálra ítélték. 1951. február 22-én akasztással végezték ki. Így az addigi békés családi háttér szétzilálódott. Anyagi gondokkal küszködve járt a gimnáziumba, a tanulás mellett dolgozott, volt hómunkás, sírásó, segédmunkás. Háromszor jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, az első két alkalommal polgári származása miatt elutasították. 1955-ben vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, mesterei kezdetben Gyenes Tamás és Mikus Sándor voltak. 1961-ben Kmetty János és Pátzay Pál mestereknél végzett. Dolgozott a Fiatal Művészek Stúdiójában is (a padon ülő Adyt csinálta itt). 1970-től a Kecskeméti Művésztelepen is élt családjával, majd a budapesti Dózsa György úti műteremben dolgozott. 1981-től Zsámbékon telepedett le, azóta itt él és alkot. 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tag.

Kitüntetései, díjai

• 1966 - Stúdió-díj
• 1973 - XIV. Szegedi Nyári Tárlat fődíja, Szeged
• 1975 - Munkácsy Mihály-díj
• 1982 - Érdemes művész
• 1985 - Neugeld Anna Alapítvány díjazottja
• 1987 - Podmaniczky-díj
• 1988 - Kossuth-díj
• 1998 - Magyar Örökség díj
• 2004 - Prima Primissima-díj
• 2008 - Szent Márton-díj

Zsámbék díszpolgára. A Zsámbéki Műemlékbarát Kör egyesület elnöke. Az Árpád-házi Szent Erzsébet Alapítvány alapítója és fő szervezője. Az alapítványt 2007-ben Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója alkalmából hozták létre. Az eladásra került képzőművészeti alkotások bevételeit a hátrányos helyzetű zsámbéki és töki diákok tanulmányainak támogatására fordítják. Több műve díszíti Zsámbékot. Közülök már néhányat bemutattam, és alább is bemutatok:

A Szent Erzsébet lépcső melletti Szent Erzsébet stáció második képe: A rózsák csodája:

A díszkút A tenyeréből ivó ifjú szoborral 2009-ben készült

Szabadságoszlop

Hunyadi Mátyás királlyá koronázása - 1464. március 29.

            Hunyadi Mátyás neve latinul és németül Matthias Corvinus, szlovákul: Matej Korvín vagy Kráľ Matej, csehül: Matyáš Korvín, horvátul: Matija Korvin, lengyelül: Maciej Korwin, szerbül: Матија Корвин, románul Matei Corvin. Aláírásában a Mathias Rex (Mátyás király) tűnik fel. Magyarországon 1458 és 1490 között uralkodott. 1469-től cseh (ellen-)király, 1486-tól Ausztria hercege. A magyar hagyomány az egyik legnagyobb magyar királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda is őrzi.

            V. László magyar és cseh király 1457-ben Mátyás bátyjának, Hunyadi Lászlónak a kivégzése után Mátyást magával viszi Prágába. Ott V. László halála után Podjebrád György - az új cseh király - már inkább vendégként bánik vele, mintsem fogolyként őrzi.

            1458. január 24-én a Budán és Pesten összegyűlt rendek – nagybátyja, Szilágyi Mihály fegyveresei által támogatva – egyhangúlag királlyá választották a 15 éves Hunyadi Mátyást.

            Díszes küldöttség indult 1458 januárjában Csehországba, hogy Budára kísérje a magyarok ifjú királyát. A követséget Vitéz János vezette, de a Hunyadiak számos híve is csatlakozott. Mátyást Podjebrád György cseh uralkodó csak azzal a feltétellel engedte el fogságából, hogy Mátyás feleségül veszi a lányát, Katalint. Az előre kialkudott jókora váltságdíj megfizetése után a fogoly Mátyás végképp megszabadult a fogságból és Buda fele vette az útját. A csapat Esztergomnál kelt át a repedező jégen, és 1458. február 15-én megérkezett a fővárosba.

            Mátyás meglepő határozottsággal kezdi meg uralkodását. Legfőbb tanácsadója atyai barátja, Vitéz János váradi püspök. Az országos méltóságokba saját családja tagjait emeli. Szilágyi Mihályt öt évre kormányzóvá választják az ifjú király mellé, akitől azonban Mátyás ügyesen megszabadul. Szilágyi sértődöttségében Mátyás ellen fordul, aki ekkor elfogatja és Világos várába záratja.

            Az új király szabályos koronázása késett, hiszen a szent korona III. (Habsburg) Frigyes német-római császár birtokában volt. 1461-ben Mátyás elérkezettnek látta az időt Frigyes császár megleckéztetésére, és hadat üzent neki. De a győzelem teljes kivívása előtt kénytelen volt békét kötni vele, mivel apósa, Podjebrád bujtogatására a cseh főurak újra lázongani kezdtek Mátyás ellen. Ezt követően kötötte meg 1463-ban Mátyás III. Frigyessel a bécsújhelyi megállapodást, aminek értelmében 80 000 aranyforintért visszakapta tőle a Szent Koronát, amivel 1464. március 29-én Székesfehérvárott koronázták meg.

          Mátyás király-emlékmű Székesfehérvár Fő utcáján Melocco Miklós (1935-) szobrászművész alkotása, a király halálának 500. évfordulójára készítette. 1990. április 6-án avatták fel, de pár apró dologgal még kiegészült a következő három évben.

         Mátyás király szobra Budapesten a Rákóczi út és a Szentkirályi utca sarkán látható. A négy méteres figurát 1902-ben készítette Mayer Ede. A szobor az épületben működő egykori Mátyás Kávéház cégéreként szolgált.

A farsang (Vízkereszttől hamvazószerdáig) 1. - Az ördög ünnepe

            Az idén a naptár hosszúra, vagy „kurtára szabta ki a farsang idejét” – bizony mi aligha tudnánk úgy számot adni róla, mint a víg poéta, Csokonai az 1799. éviről. Egy biztos, hogy mindig rövidnek tűnik.

            A karnevál az egyik legérdekesebb és sok-sok évszázados örökségünk. Szerte Európában otthonos volt a falvak utcáin éppúgy, mint a királyi paloták tükrös termeiben. Sokan üldözték, még többen szerették. Országonként, koronként, társadalmi osztályonként más-más formában jelent meg. De mindent túlélt, és lényegében ugyanaz maradt: a vidámság, a móka, a játék ünnepe.

            Őshazája Itália. A régi római Saturnalia-ünnepekből származik. A nálunk kevésbé használatos olasz eredetű „karnevál” szó egyes kutatók szerint a „carne-vale” azaz „hús, isten veled!” szójátékból, más kutatók szerint a karneválon felvonuló tengeri hajót ábrázoló „cerrus navalis”-ból keletkezett. Köznyelvünk „farsang” szava német jövevény, a Fasching szóból ered. Valószínű, a hazai német polgárságtól vettük át.

            A legtöbb országban – így hazánkban is – az ún. epifánia-ünneptől (vízkereszttől) a húsvét előtti negyvennapos böjtig, hamvazószerdáig tart a farsang. A szezon legjelentősebb napja általában mindenütt a húshagyó kedd.

 mi aligha tudnánk úgy számot adni róla, mint a víg poéta, Csokonai az 1799. éviről. Egy biztos, hogy mindig rövidnek tűnik.

            Eleinte nagy népünnepély volt, maskarás, álarcos utcai felvonulásokkal, mulatozásokkal, de belevitték a természet megújhodásának köszöntését is. Ez utóbbiakból eredtek a vidám népi jelenetek. Később otthonos lett a báltermekben is.

            A mulatságokon a társadalmi osztályok elkülönülése nem volt olyan merev, mint egyébként. Velencében például a 13. század végétől hivatalos ünnep volt a húshagyó kedd, melynek rendezvényein minden rendű és rangú lakos részt vett. Máshol is gyakran megtisztelték jelenlétükkel még a királyok, uralkodó hercegek is alattvalóik mulatságát. A keresztény egyházak a középkorban a farsang megítélésében egy véleményen voltak: az ördög ünnepe.  

(A Veszprémi 7 Nap 1998. január 29-i számában megjelent cikkem felhasználásával.)

A Hortobágyi Nemzeti Park megalakulásának évfordulójára - január 10. - Élővilágából

          Növényvilága érdekes és változatos. A puszta peremén a sziki tölgyesek maradványa az ősi, vízjárta Hortobágy emlékét idézi. Tavasszal a törpe mandula, a tavaszi csillagvirág és az odvas keltike díszítik az erdő alját. Később a fátyolos nőszirom és a magyar zergevirág nyílik. Az erdők tisztásainak, a sziki erdőssztyepp réteknek jellegzetes növényei a réti őszirózsa, a sziki kocsord és sóvirág A sziki tölgyesek melletti ártéri erdők, a puszta belsejében kisebb kerekerdők alakultak ki.

Állatvilágában legismertebbek a madarak. Eddig több mint 340 madárfaj előfordulását sikerült bizonyítani a nemzeti park területén. Lenyűgöző látvány a vadvizeken – vonulásra – gyülekező madártömegek kavargása. Ősszel a darvak, vadludak vonulása feledhetetlen látvány. A puszta peremén, a löszhátak magas füvű, vadvirágos legelői adnak otthont legnagyobb madarunknak, a túzoknak. A kopár szikeseken fészkel madárvilágunk egyetlen bennszülött alfaja, a szikipacsirta. A május elején még tocsogókkal borított, nedves szikfokok madárritkasága a székicsér. A nádsűrűk gémtelepein él természetvédelmünk címermadara, a nagy kócsag, valamint a kanalas gém, s az igen ritka batla. A mocsarak tündérfátyollal, tündérrózsával borított tükrén a mindig hangos szerkőkolóniákkal békességben megférnek a vöcskök tutajfészkei. A rétek féltett madárritkasága az Európa-szerte ritkuló, csíkosfejű nádiposzáta.

           
          Ragadozó madarai is híresek és ritkák. A vetési varjak, szarkák fészkeit kékvércsék foglalják el. A parlagi sas mellett az utóbbi években gyarapodott a kerecsensólyom állománya, megtelepedett a rétisas, és hazánkban először itt fészkelt a pusztai ölyv

            A halas tórendszer a vizes élőhelyek sorába illeszkedik. Az ötezer hektárt meghaladó tavaknak a többségét a Tisza szabályozása után kiszáradt szikes tavaknak, mocsaraknak a helyén építették a 19–20. századforduló után. Ma is kiemelkedő szerepet játszanak a vonuló madárvilág életében, hiszen olyan ritkaságok időznek itt vonulási időben, mint az egész világon megritkult kis lilik. Itt pihen meg októberben a nemzeti park címermadara, az Észak-Afrikába tartó több tízezer daru is.

            A külterjes állattartás gazdag hagyományai itt a mai napig fennmaradtak, és azok az ősi háziállatok – a szürke szarvasmarha, a rackajuh -, melyek évszázadokon keresztül formálták a tájat.

A szerencsepatkó, a négylevelű lóhere, a malac farka

A patkó ismert szerencserontó jelkép még Indiában is. Régen az állatokkal kapcsolatos rontások elűzésére szolgált. A szerencsepatkóba vetett hit egyik alapja, hogy a kártékony szellemek ellen rendkívül hatásosnak vélt anyagból, vasból készült. Az emberek vasat sokáig csak „égből hullott” formájában, meteoritként ismerték, majd később a legkeményebb, a legtöbb munkával előállítható fémként.

            A britek úgy gondolták, hogy a négylevelű lóhere a megtalálóját képessé teszi arra, hogy felismerje a boszorkányt, megpillantsa a tündért, egyáltalán, hogy dolgok mögé lásson. Ennek alapja egyrészt ritkasága, másrészt keresztformája, aminek révén bajelhárító képességet tulajdonítottak neki.

            A kéményseprőt régen varázslónak is tartották. A babonás emberek azt hitték, hogy a kémény mélyén démonok, boszorkányok, szellemek tanyáznak, s aki belenéz, meglátja a jövőt.

            Sokan hisznek még ma is abban, hogy ami az év első napján történik, az tartós lesz egész éven át. Talán ezért pont újév napján fogadják meg egyesek, hogy új életet kezdenek és leszoknak káros szenvedélyeikről. E megfontolásból tilos az eladás az év első napján, sőt, a bontás és fejtés is. Más országokhoz hasonlóan nálunk is öröm a háznál, ha az első látogató az új évben férfi.

            Ha nem is hiszünk már ezekben a babonákban, a tárgyak fontos kellékei a vidám újévi köszöntőnek. Jó mulatást mindenkinek! Azonban ne felejtsék el éjfél után meghúzni a malac farkát, mert az valóban pénzt hoz a házhoz. A pincér a tanúnk erre, aki körbehordozza a sivító kismalacot, s akinek minden húzásért pénzt csúsztatnak a zsebébe.

(A fenti írásom megjelent a Veszprémi 7 Nap, 1997. november 18-i számában.)