Bőséges a magyarság szilveszteri szokásainak tárháza, változott formájában jó néhány még a mai nap is tovább él. Ilyen volt az óévet jelképező szalmabáb földbe temetése, vízbe hajítása, az óév kiharangozása. Szilveszter éjjelén gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakolóztak a lányok jövendőbelijük neve és foglalkozása után. A néprajzkutatók szerint régi szokás volt, hogy az éjféli óraütés előtt a családfők – kezükben pénzt szorongatva – asztalra álltak, ahonnan pontosan éjfélkor a földre ugrottak, így biztosítva, hogy a következő évben ne legyenek szűkiben a pénznek. Az év végi trombitálás, kerepelés, zajcsinálás eredeti célja a gonosz elűzése volt, de a következő év termésének megóvását is biztosítva látták így. Ma a pestiek zajongó utcai felvonulása, zajongása idézi ezt a hangulatot.
Mongóliában régen február másodikán, a hold hónapján volt az óévbúcsúztató karnevál. Ekkor rendezték az íjász- a lovas és a birkózóversenyeket. Bulgáriában január 14-én sütötték hajdan a banicát. Tésztájába somfarügyeket és pénzérméket tettek. Az újévi sütemény fogyasztói – a hiedelmek szerint – így bepillantást nyertek a jövőbe. Mára annyi maradt ebből, hogy január elsején somfaágakkal és úgynevezett szurvácskákkal díszítik fel a házakat, s a gyerekek ünnepi mondókákat mondanak. Dániában az emberek újév napján igyekeznek minél nagyobb lármát csapni. Régebben a tűzijáték, a patronok, a petárdák robbanása olyan méreteket öltött, hogy rendeletileg korlátozni kellett az ilyen szórakozást. A hűvös angoloknál nem számít munkaszüneti napnak az új év első napja, a skótok viszont ünneplik. Ősrégi hiedelem Skóciában, hogy szerencsét hoz a házra, ha éjfél után elsőként fekete hajú ember lépi át a küszöböt. A szőkék ilyenkor nem szívesen látott vendégek.
Japánban a házak bejáratát bambusznáddal, fenyőfákkal, páfránylevelekkel, naranccsal. Szalmakötegekkel díszítik fel. Minden dísznek szimbolikus jelentése van: jókívánságok jelképei az új évre, amely akkor kezdődik, amikor a szentélyek gongjain elhal a 108. kongatás hangja. Hagyomány, hogy a nők a legszebb kimonóikba bújnak, a férfiak a hiakuni-nisshu nevű kártyajátékot játsszák, míg a gyerekek ezen a napon kezdenek ismerkedni a betűvetéssel.
Amikor trombitával, síppal, petárdával búcsúztatjuk majd az óesztendőt, nem gondolunk arra, hogy ilyen ősi gondűző, bőségvarázsló mágikus eljárásoknak az emlékei élnek ezekben a szokásokban is.
(A Balatonfüredi Napló, 1997. december 18-i számába írtam.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése