
Több millió embernek azonban ez az éjszaka is csak egy a sok közül. Ők máskor köszöntik az új évet. Az iszlám, a zsidó hitűek addigra már túlesnek rajta, Ázsiában pedig a holdújév ad alkalmat az ünneplésre. Európában is csak a múlt században történt meg az egységesítés. A régi Rómában eleinte a „tavasz igazi érkezését”, a március elsejét tekintették az új év első napjának, de még a köztársaság korában, i. e. 153-ban áttértek a január 1-jére. A kereszténység megszületésekor január 6-a, majd a negyedik

I. (Szent) Szilveszter pápa emlékünnepe (a Szilveszter nevű pápákról a december 31-i bejegyzésemben írok), aki Nagy Konstantin császár idejében (uralkodott: 314–335) élt. Ebben az időben vált az egyház az állam első intézményévé. A pápa életét és csodás tetteit számos legenda övezi.
Bármikor tartották is az évváltást, mindig fényesen megünnepelték az emberek. A mai szilveszteri szokások szinte egytől egyig a múltban gyökereznek, bár a tájegységként és népenként kialakult ősi szokásoknak mára csak halvány másolatai maradtak fenn.
(A Veszprémi 7 Napban 1997. november 18-án megjelent cikkem alapján.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése