Nem mindennapi esetet sikerült filmre vennie egy búvárcsapatnak: búvárhoz úszott segítségért egy horgászzsinórba gabalyodott delfin Hawaii partjainál. Az állat békésen tűrte, hogy a búvár letekerje az uszonyára tekeredett damilt.
Egy csapat könnyűbúvár az ördögráják éjszakai életét figyelte 2013. január 11-én Kona-sziget partja mentén, amikor hirtelen delfinsipítást hallottak, és egy palackorrú delfin úszott feléjük. A delfin egyenesen az expedíció vezetőjéhez, Keller Laroshoz úszott. Hosszan és komótosan úszkált a búvárok körül, majd egyszer csak Laros körül kezdett el körözni és folyamatosan a hasát mutatta neki. Ahogy közel jött és hozzám nyomakodott, egyértelművé tette, hogy segítséget kér – mondta a profi búvároktató és ördögrája-szakértő.
„Hamar észrevettem a bal első uszonyára tekeredett zsineget, amely az egész testét körbefogta, és a horog is beleállt. Teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy tőlem akar segítséget kérni. Megpróbáltam letekerni. Kiszedtem a melluszonyba akadt horgot. A zsinór a szájából lógott ki és szorosan rátekeredett az uszonyára. Megpróbáltam kézzel lefejteni a damilt, de féltem, hogy fájdalmat okozok neki, illetve még jobban megsebesíthetem az állatot, így elővettem egy kést, hogy azzal vágtam le” – mondta Laros.
A búvár hozzátette, hogy az állat türelmesen és békésen tűrte a hosszú műveletet. A búvároktatónak sikerült eltávolítani a horgot és a zsinór jó részét, de amikor a többi búvár is csatlakozott hozzá, és megpróbálták a maradék zsinórt is leszedni, akkor a delfin elúszott, és nem tért vissza többé. Sajnos nem sikerült az összes béklyótól megszabadítani, mert a vízi emlősnek idővel fel kellett mennie a felszínre levegőért, de legalább a horgot és a sérülést okozó zsineget eltávolították róla.
A búvároknak videón is sikerült megörökíteniük az esetet, amely nemcsak szívmelengető, de egyben az első olyan felvétel, amelyen az látható, hogy egy vadon élő állat az emberektől kér segítséget.
A delfin intelligenciája az emberével vetekszik?
Az ember intelligensebb a delfinnél, igaz, éppencsak – derült ki pár éve egy amerikai tudósok által végzett kutatásból. A kutatók a palackorrú delfinek szürkeállományát vizsgálták behatóan, hogy pontos ismereteket szerezzenek. A kutatások során kiderült: a delfinek némileg kisebb agyállománnyal rendelkeznek, ezzel szemben agyuk erősebben barázdált és nagyobb a felülete – ez utóbbi kiegyenlítheti a "hiányzó" tömeget. A palackorrúak agyának barázdáltsága különösen a neocortexet, vagyis az agykéreg külső rétegét érinti, ami felelős az összetettebb gondolkodásért és az öntudatért.
Az ember és a delfin közötti intelligenciaverseny továbbra is szoros, egy "vesztes" kiléte azonban már nyilvánvaló: az emberszabásúak – például a csimpánzok és a gorillák – a palackorrú delfinekhez és más delfinfajtákhoz képest is jelentős hátrányban vannak.
Az emberszabásúak agya mindössze kétszer olyan nagy, mint a hasonló méretű állatok átlagos agymérete. A delfineké ezzel szemben ötszöröse annak, mint azt testméretük alapján várni lehetne, az emberé pedig hétszerese. Az emberszabásúak a más szempontokat – többek közt az agy felépítését – tekintve is jócskán elmaradnak a delfinektől.
A palackorrúak minden követelménynek eleget tesznek, amelyek szerint az egyes példányokat egyéniségként lehet kezelni – vélekednek bizonyos tudósok. Egyaránt vannak pozitív és negatív érzéseik, érzelmeik. Öntudattal is bírnak, és képesek megszabni viselkedésüket. Észreveszik magukat a tükörben – erre az emberen és az emberszabásúakon kívül csak ők képesek. Megismerik egymást, és tisztelettel közelítenek társaikhoz. A palackorrúak meg tudnak oldani összetett feladatokat, mindezt analitikusan és tervszerűen teszik.
Társas lények, szívesen játszanak az emberrel is, ezért a legkedveltebb állatok közé tartoznak. Ugyanakkor ragadozók és kevesen tudják, hogy egymás közti érintkezéseikből sem hiányzik az agresszió, sőt a gyilkosság, de ez nem túl gyakran esik meg. Nagyon ritkán fordul elő az, hogy az embert is megtámadják.
(2013-as eset volt)
){kind=link}
