Hosszú idő után kiállításmegnyitó
Nagykőrösön!
Nagykőrösön az Arany János Kulturális Központ Rácz József
Galériáját május 22-én, szerda délután megtöltötte az érdeklődő közönség
Kladács Alajos festőművész emlékkiállításán, akinek a művészetéből már ízelítőt
kaphattunk a pandémia idején a kulturális központ által rendezett ötletes
kirakat tárlaton. A kiállításon viszont bemutatásra került a teljes képanyag,
amelyet Bartáné Kladács Emőke, a művész legfiatalabb lánya ajándékozott a
városnak.
Juhász Nándornak, a kulturális központ igazgatójának üdvözlése után dr.Czira Szabolcs polgármester köszöntötte a megjelenteket és köszönetet mondott a kulturális központ munkatársainak a pandémia alatt végzett munkájáért, amiért igyekeztek kulturális élményekhez juttatni a város lakosságát a megváltozott körülmények között is, és teljes erőbedobással készültek az újranyitásra. Külön szeretettel köszöntötte Bartáné Kladács Emőkét, akinek köszönhetően a tárlat létrejött.
Kladács Alajos
1937-ben jött Nagykőrösre, miután anyagi okok miatt kénytelen volt tanulmányait
a Képzőművészeti Főiskolán abbahagyni. De álmait nem adta fel. Tagja volt a
Magyar Képzőművészek Pest Megyei Munkacsoportjának és tanított az 1950-es
évektől a nagykőrösi Cifrakertben működő képzőművész körben.
Kladács Alajos festményei lélekhez szólóak, lényegre törőek,
kifejezőek, szépek, akár a csiszolt gyémánt. Ha Kladács Alajos Pesten marad,
korának egyik kimagasló festője lehetett volna, de ő Nagykőröst és az alföldi
táj szépségét választotta. Járta a határt, ha esett, ha fújt, festette a város
jellegzetes házait, utcáit. Tájképek, portrék, csendéletek sora került ki a
keze alól. A tanyai kunyhókat, városszéli, girbegurba utcácskákat nézve, szinte
ott érezzük magunkat a házak között, és bár a legtöbbjükről hiányoznak az
emberalakok, mégis mintha ismernénk és szeretnénk az ott élőket is.
A képek kedves,
barátságos környezetet elevenítenek meg. Az a szegénység, amely akkor a Kladács
családot jellemezte, nem hagyott nyomot a művész alkotásain. Nem egy
elkeseredett, magába süppedt alkotó festményeit látjuk, hanem derűs, kedves
művész képeiben gyönyörködhetünk, aki mindenben meglátta a szerethetőt, a
szépet és a jót.
Kladács Alajos mint ember is példaképünk lehet. Megerősíthet
abban, hogy akkor is érdemes tiszta lelkiismerettel élni, alkotni, jót tenni,
ha nem jár érte elismerés.
Horányi Györgyöt Kladács Alajos művészete versírásra is
ösztönözte. Megnyitó beszédében két vers is elhangzott. Emlékezését a festőművész tiszteletére írt
szép verssel zárta.
Kladács Alajos emlékére
Póka utca régi csendje
lassú, lusta nyárutói nap,
a tegnapok égi rendje
miként az égnek kékessége
életemnek e szép emléke
örökre
ott marad.
Arcomon érzem a múló idő árnyát
a titkok illatát a kicsi kertben.
A
szívem dobbanását,
ahogy
lelassult a léptem,
amikor a deszkaajtó
közelébe értem. ...
A képek, melyek a szívembe égtek
égnek és élnek tovább.
Érzem Lajos bácsi beszédes szemét,
ahogy rám tekintett, kezében az ecsettel
és
biccentett szótlanul.
Tudtam, hogy a kollégium
rideg magányából a szeretetbe léptem.
Életem e mozaik pillanatai,
mint patakok mélyén csillogó aranyrögök
fénylenek és felszínre törnek.
Talán maradom kellett volna.
Maradni, mint aki hazatalált.
Horányi György megnyitója után Bartáné Kladács Emőke kedves
szavakkal emlékezett édesapjára, a szüleitől kapott munícióra, és köszönetet mondott Czira Szabolcs
polgármesternek, valamint Juhász Nándornak, a kulturális központ igazgatójának
a kiállítás létrejöttéért.
A tárlat június 7-ig látogatható védettségi igazolvánnyal, de bízunk benne, hogy állandó kiállítás formájában később is a város vonzó látványossága marad.
Szigeti Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése