A sziget első nagy fénykorát furcsa módon a tatárjárásnak köszönhette. A muhi csata katasztrófája után egészen Dalmáciáig menekülő, és ott mindkét lányát elveszítő IV. Béla ugyanis fogadalmat tett, hogy amennyiben az Úr újra leánnyal ajándékozza meg, valamint az ország megmenekül a tatár veszedelemtől, a lányát Isten szolgálatára rendeli. 1242 januárjában született meg a király lánya, Margit, akit IV. Béla a hazatérte után először Veszprémben, majd 9 éves korától a Nyulak szigetén alapított Domonkos-rendi kolostorban neveltetett. 1242-ben egyébként maga a király is az épségben maradt szigeti udvarházban telepedett meg, mivel a királyi palotát porig égették a tatárok.
A sziget fokozatosan benépesült. A 14. századi ferences kolostor oromfala, csúcsíves, mérműves ablaka, toronymaradványok, csigalépcső-darabok máig láthatóak. A sziget déli részére beköltöztek a johannita lovagok, az esztergomi érsek pedig az északi részén, a ami Árpád hídtól nem messze épített várat. A király lányának otthont adó domonkos kolostor aztán igazi nagyhatalommá nőtte ki magát. A zárda lakói még az esztergomi érseknek sem voltak alárendelve, közvetlenül a pápa parancsolt nekik, hatalmas birtokokkal rendelkeztek a környéken, s ők voltak Pest és Buda legfőbb urai is. A vámszedés jogával is rendelkeztek, adófizetés pedig természetesen föl sem merült. Nem csoda hát, ha az ország legnemesebb családjai adták leányaikat a Margit-szigeti kolostorba, amely így a korban egyfajta előkelő leánynevelő intézetként is funkcionált.
A kolostor fontos országos eseményeknek is helyszíne volt, hiszen 1266-ban itt kötött békét IV. Béla királyunk a fiával, V. Istvánnal (akinek a sírját itt megtalálták). Margit szentté avatási eljárása pedig nem sokkal 1270-ben bekövetkezett halála után megkezdődött, ám sajnos igencsak elhúzódott: csak 670 év elteltével, 1944-ben avatták szentté. A szentté avatási eljárásnak – és így közvetve a szigeti helyszínnek – köszönhetjük az egyik legelső általunk ismert magyar nyelvű könyv szövegét is. A Szent Margit csodatételeit dokumentáló iratokra épült a szent királylány magyar nyelvű életrajza, ami vélhetően már a 14. század elején elkészült, hogy a latinul esetleg nem tudó apácák és zarándokok is okulhassanak belőle. Ez a páratlanul bájos nyelvemlék, amelyből az egyes helyiségek rendeltetését is meg lehetet állapítani, izgalmas bepillantást enged a 13. századi apácák életébe, Ráskay Lea 16. századi Margit-szigeti apáca másolatában maradt ránk. Ez jól jelzi azt, hogy Margit kultusza egészen a török hódításig eleven maradt. 1540-ben az apácák Margit ereklyéivel együtt kénytelenek voltak elhagyni a szigetet, a kolostor pedig elnéptelenedett. A török hódoltság alatt a romba dőlt épület lassan betemetődött. Az 1838. évi árvíz után a sziget útjainak feltöltéséhez szükséges földet innen termelték ki, és ekkor bukkantak a templom romjaira. Padlója alatt sok sír is napvilágra került, de Margit sírhelyét csak 1958-ban találták meg a régészeti kutatás során. (Árpádházi-szent Erzsébetről hosszan megemlékezem 2013. január 18-i bejegyzésemben.) (Folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése