Szent Flórián emléknapjára - május 4.

Szent Flórián tradicionális katonai családból származott. Cesiaban (a mai Felső-Ausztria területén) született a III. század második felében. Diocletianus császár uralkodása idején lépett be a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán, rövidesen a Caecia erőd parancsnoka lett. A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián – szinte kilátástalan helyzetből – megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát, s hírét szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda.

          Diocletianus császár uralma alatt, 303-ban újra kitört az egyházüldözés, a keresztényüldözés. Flórián igazságérzete, emberségessége fellázadt a kegyetlenkedések ellen. Az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) a börtönben sínylődő 40 társa mellé állt. A városba érkezés előtt nyíltan megvallotta keresztény mivoltát, ezért elfogták, és bíróság elé állították. Egykori katonatársai vitték a bíró elé. Amikor megtagadta az áldozat bemutatását a római isteneknek, kegyetlenül megkorbácsolták, majd a császár parancsára 304. május 4-én kővel a nyakában az Enns-fo1yóba vetették.

          A ránk maradt írásos emlékek szerint holtteste fennakadt egy sziklán, ahol sas vigyázott rá, mígnem egy Valéria nevezetű keresztény asszony rátalált, kocsijába rejtve elvitte Lorchba, és tisztességgel eltemettette. Később sírja felett templomot építettek, amelyet a bencések, majd a lateráni kanonok gondozott. Sírja körül mára híres kegyhely épült ki. Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában, Krakkóban és Magyarországon terjedt el. Ereklyéi Bolognába is eljutottak.

Már szentté avatása után is több csodát feljegyeztek vele kapcsolatban. Például egy szénégetőt is megmentett a tűzhaláltól, akinek máglyája lángra lobbant. A kétségbe esett ember próbálta eloltani, azonban ő is a tűzbe esett, ekkor a vízbe fojtott Fróriánhoz fohászkodva vizet kért. Így menekült meg a tűztől.

          Árvizek és tűzvészek ellen védő szent. Mivel folyóban halt mártírhalált, a középkorban az árvizek elleni védszentként is tisztelték. A tűzvészek ellen védő Szent Flórián alakja a 15. század végén vált közismertté. Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, az "Isten tűzoltójá”-nak alakját.

Magyarországi ábrázolásainak kezdete is erre az időszakra tehető, főként a német ajkú területeken. A 17. században a nagyszámú osztrák és német bevándorlás hatására hazánkban csaknem mindenütt megelevenedett a Flórián-kultusz.

          Flórián napját – május 4-ét – a tűzoltók ma is a személye előtti főhajtással tartják nyilván. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését.