Jelky András szobra szülővárosában. A szobor Medgyessy Ferenc, a földgömb Miskolczy Ferenc alkotása. Készült: 1936-ban. Bronz, mészkő – Időközben Baja egyik jelképévé vált
Jelky András (Baja, 1738. április 20. – Buda, 1783. december 6.) édesapja kiszolgált császári katonaként Baján szabóként dolgozott. Fiát – hasonlóképp annak bátyjához, aki a bécsi császári ruhatárnál szabóskodott – szintén szabónak szánta. András fia azonban nem ezt a nyugalmas életutat választotta.
1754. március 13-án ándorútra kelt, és Prágán, Lipcsén, Nürnbergen át Erlangenbe érkezett, ahol mintegy két hónapig tartózkodott. Innét továbbutazott Franciaországba, azonban az egyik útjába eső városban, Aschaffenburgban éppen katonaállítás volt: a hadrafogható fiatalembereket – tekintet nélkül azok származására – erőszakkal besorozták katonának. Hogy a katonáskodást elkerülje, egy menyecske a puttonyában az eladó gyümölcs alá rejtve kicsempészte a városból. Innen továbbutazott Hanauba, azonban megérkezésekor a város kapujában eltépték az útlevelét, és a kaszárnyába hurcolták. Néhány napos fogság után sorstársaival együtt átszállították Hannoverbe, hogy hajóval a tengerentúlra küldjék. A hajó azonban megtelt emberekkel, s amíg a másik hajóra vártak, Jelky megszökött, és Nijmegenbe ment. Itt azonban kelepcébe került, több némettel és hollanddal együtt. Ezúttal nem kerülhette el sorsát: 1755. október 30-án elindult vele a hajó Holland-Kelet-India felé.
A hajóba az úton villám csapott, és elsüllyedt. Jelky egy fadarabba kapaszkodva tartotta fenn magát, míg halászok kimentették. Ezután egy holland hajóskapitány alkalmazta, hogy a legénység ruháit javítgassa. Suriname-be utazott, onnét 1756-ban ért vissza, Lisszabonba. Innét egy máltai hajóval utazott tovább, de kalózok fogságába esett, s azok rabszolgának eladták egy töröknek.
Jelky új gazdájának egyik emberével – a rabszolgák felvigyázójával – kievezett egy szigetre, de közben azt kilökte a csónakból, s megszökött. Hét napig barangolt a tengeren, amíg egy portugál kereskedő felvette őt a hajójára. 1757 májusában Makaóba érkezett, innen továbbvitorlázott Kantonba
Egy véletlen szerencsétlenség és félreértés folytán magára vonta munkaadójának haragját, aki elűzte a házától, és a katonasághoz küldte. 1760-ban elhagyta Batáviát, feleségét atyjának gondjaira bízta.
Ceylon szigetére utazott, ahol három hónapig táborozott. Amikor az egyik szomszédos szigetre ment társaival fát vágni, emberevők támadták meg őket: több társát levágták, néhányukat elfogták. Jelky egy előkelő főnök tulajdonába került, aki ketrecben tartotta, hogy később valamelyik bálványuknak áldozatul megsüsse. Fogságából gazdájának leánya mentette meg, akivel két bennszülött társaságában elmenekült.
A megszabadítója 13 hónap múlva meghalt; Jelkyt egy öt nap múlva arra vitorlázó hajó vette fel, és Batáviába szállította. Parra – aki közben helytartó lett – megbocsátott neki, és kegyeivel halmozta el, felesége is tárt karokkal fogadta. Tiszti ranggal egy árvaház igazgatója lett, emellett komoly vagyont szerzett, és 1767-ben egy 1400 házból álló ültetvényt vett meg. 1770-ben a polgári őrség kapitányává nevezték ki, a holland követség titkos tanácsosa lett, többször járt követségben Japánban és Jáván.
1772-ben meghalt a felesége, 1775. december 28-án pedig jótevője, Parra. Jelky búskomorságba esett, s hazájába kívánkozott. Jelky lemondott az állásáról, és 1776. október 25-én Európába utazott. 1777. augusztus 30-án érkezett meg Amszterdamba, október 2-án Bécsbe, ahol bátyját még életben találta. Bécsben nagy feltűnést keltett érkezésével, november 28-án bemutatták Mária Teréziának is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése