Van Gogh nem ismert kompromisszumot és nem tudta magát alárendelni semminek. Pályája az emberi és alkotói szenvedés szélsőséges állapotait sűrítette magában. Az impresszionisták nem ismerték el, és kinevették, de festészetében szinte minden eljövendő művészeti ág jeleit fel lehet fedezni. Azok közé a művészek közé tartozott, akiket csak haláluk után ismertek el. Elsőként a németek rendeztek kiállítást képeiből 1905-ben és 1906-ban Hamburgtól Berlinig. Művészetét ekkortól az expresszionizmus előfutárának tekintették. Hagyatéka 850 festményből és kb. ugyanennyi rajzból áll. E nagy szám ellenére megállapítható, hogy műveinek jó része megsemmisült. A La Tambourin színház felszámolásakor – ahol képeit kiállította – alkotásai közül többet kidobtak, amit megtartottak, azokat is vakkeretnek szánták. Ki gondolta volna akkor, hogy 1987-ben 53 millió dollárért adják el az Íriszeket? (A művész szakáll nélkül című képe 1998-ban 71,5 millió dolláros leütési árával az 5., Gachet doktor arcképe 1990-es 82,5 millió dolláros leütési árával a 2. a világ legdrágább képeinek sorában.)
Nem tudjuk, milyen elmebetegségben szenvedett. Orvosai epilepsziát állapítottak meg, de ma már nem fogadja el mindenki ezt a tényt. Valószínűsítik, hogy szifiliszes megbetegedés okozta paralízisben szenvedett, de nem bizonyítható. Némely kutató porfíriára gyanakszik, amely egy genetikai úton terjedő betegség, és agykárosodást idéz elő. Annyi bizonyos, hogy van Gogh életvitele és étkezési szokásai kedveztek e betegség kialakulásának. Felmerült a mániás-depresszió és a skizofrénia lehetősége is. Szenvedélyesen szerette az abszintot, ezt a gyógynövényekből készített és akkor divatos alkoholt, amelyet később betiltottak, mert hamisítványai általában mérgezőek voltak.
Újabban egy másik feltételezés is van öngyilkosságának okáról. Kiderült, hogy halála napján egy szemészorvosnál járt. Látásproblémáiról, szemének fáradtságáról leveleiben már korábban is panaszkodott öccsének. Párizst azért hagyta ott, mert fényre vágyott, de képei Provance-ban is egyre sötétebbek lettek. Megjelent a képein egy látászavar jele: a világító testeket körülvevő szivárványszínű fényudvar. Mindez a kutatókat arra engedte következtetni, hogy van Gogh egy akkor még gyógyíthatatlan betegségben, zöldhályogban szenvedett, ami rövid időn belül teljes vakságot okoz. Érthető, hogy ez a hír a színek szerelmesének olyan volt, mint egy halálos ítélet. De mindez csak feltételezés.
A napraforgók című képén megtalálható az a sárga szín, mely annyira lenyűgözte, és melyet minden Arles-ban készült képén felhasznált. (Forrás: Wikipedia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése